Mint minden ágazatban, a kereskedelemben is érzékelhetõ egyfajta nyugtalanság a hazánkat is elért pénzügyi válság rövid és hosszú távú hatásait illetõen. Vajon hogyan alakul az emberek vásárlóereje, milyen átrendezõdések történnek a tartós és a napi fogyasztási cikkek vásárlása terén, a boltválasztást és a bevásárlókosarak összetételét illetõen? E kérdésekre adott válaszok határozzák meg a kiskereskedelmi szektor helyzetét a jövõben.

Dr. Sáling Józsefet, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) elnökét kérdeztük, õ hogyan látja, milyen változások és átrendezõdések várhatóak az ágazatban?

Stagnáló forgalom
Sáling József rövid távú elõrejelzést adott: véleménye szerint féléves idõszak látható elõre, a válság hosszú távú hatásai még nem megjósolhatóak.
Az idei karácsonyi bevásárlásokat illetõen (miután a második félében volt egy enyhe megtorpanás a kereskedelmi forgalomban) a novemberi adatok alapján nem látszik keresletcsökkenés. Élelmiszereket a vevõk az elmúlt évekhez hasonló mennyiségben vásárolnak, tehát – bár bõvüléssel nem számolhatnak a boltok az idén – stagnáló forgalom a jellemzõ. Azon cikkek piacán, melyeknél visszaesés tapasztalható, az ok nem közvetlenül a válság okozta keresletcsökkenés, hanem egyrészt a már telített piac (például autóipar), másrészt a vásárlások során a banki termékek igénybevételének magas aránya (például mûszaki cikkek, autóipar). Ez természetesen érinti a nagyobb üzletek forgalmát is, hiszen a non-food termékek aránya az élelmiszerláncokban 36–60 százalék, ezen termékkör forgalmát nehéz elõrejelezni.

Stratégia
Az FMCG-kereskedelmi szektor szereplõi stratégiájukat illetõen nagyfokú bizonytalansággal számolnak a jövõ évi tervek készítésekor. A verseny nagyon erõs, minden szereplõ növekedni és bõvülni szeretne (ez év második felében is több új bolt és hipermarket nyílt), de mivel a piac stagnálni látszik, ez csak más szereplõk rovására történhet. Mindenki a számára kedvezõ változásokban bízik: a „nagy” hipermarketek továbbra is szeretnének a kisebb boltok rovására növekedni, a közepes méretû boltok (klasszikus szupermarketek) bíznak azon trend erõsödésében, hogy a lakóhelyük közelében vásárolnak az emberek, a kisboltok pedig reménykednek vevõkörük megtartásában. A verseny tehát nagy, a fogyasztás stagnál (nem nõ, de várhatóan nem is csökken), a jövedelmek változásáról pedig még nincs információ (a közszférában várhatóan csökkennek majd a reálbérek, a versenyszférában béremelés várható).
Sáling József elszomorítónak találja, hogy a piaci szereplõk nem törekszenek összefogásra, együttmûködésre, megegyezésre. Egymást szeretnék legyõzni, az erõs versengés miatt nem cél a közös érdekképviselet, közös fellépés – szinte semmilyen téren.

„Felszívó ágazat”
A humánerõforrás-politika kérdéskörére áttérve Sáling József szerint tömeges elbocsátások nem várhatók a közeljövõben, esetleg csak átrendezõdések. Az elmúlt idõszakban nem szûnt meg úgy kereskedelmi cég Magyarországon, hogy dolgozóit ne tudta volna alkalmazni a szektor, hiszen a kereskedelem a mai napig „felszívó” ágazatnak számít. A létszámleépítések azért sem jelentenek nagy problémát, mert egyébként is magas a fluktuációs ráta: nagyobb cégeknél 50 százalék körüli (a kisboltokban valamivel kisebb az arány). Mivel nehezek a munkakörülmények (hétvégi munka, éjszakai mûszak stb) és alacsonyak a jövedelmek a kereskedelemben, az alkalmazottak nyitott szemmel járnak, keresik a jobb feltételeket biztosító munkahelyeket.
Hazánkban a bérek az európai átlagnál alacsonyabbak, és csak lassú ütemben emelhetõk – ilyen feltételek közepette a munkakörülményeken kellene javítani, illetve azokat nem kellene tovább rontani. A pénztárosok például azon túl, hogy alapfeladataikat ellátják, egyre több kiegészítõ feladatot kapnak: õk szûrik ki, ha egy terméken található ár nem megfelelõ; sok helyen ma már õk mérik le az árukat; cigaretta és szeszes ital vásárlása esetén a vevõk életkorát ellenõrzik; a végösszeget az új szabályok szerint kerekítik (mivel a pénztárgépeket a mai napig nem állították át az új rendszerre). Szakképzésben nem részesülnek, mivel nincs is kimondottan nekik szóló képzés. Az elnök szerint a szakképzési rendszer feltétlenül reformokat kíván, hiszen a szakértelem hiánya nagy probléma, leginkább egy-két hetes betanítási tanfolyamokra küldik a leendõ alkalmazottakat.
Az éjszakai mûszakok és a hétvégi nyitva tartás nagyon megterhelõ a dolgozóknak. A vasárnapi munkarend eltörlése akkor valósulhat meg, ha azt a szakma minden szereplõje támogatja és gyakorolja. Ez a munkarend hosszú távon nem tartható fenn, hiszen más közszolgáltató intézmények (például pénzintézetek, posták) sincsenek nyitva hétvégén és éjszaka.

Elõre menekülni
A válság hosszú távú (féléves idõtávnál késõbbi) hatásait illetõen nehéz bármilyen elõrejelzést adni. Még nem tudjuk, elmélyül-e, és ennek jelei mutatkoznak-e a hazai kereskedelemben. A helyzet feszült, azonban nincs pánikhangulat a szektorban. Azon vállalkozások kerülhetnek nehéz helyzetbe, amelyek már ma is pengeélen táncolnak (vagy méretükbõl, vagy regionális elhelyezkedésükbõl kifolyólag minden forintnak megvan a helye a mûködésükben). Amennyiben ezek a boltok hátrafelé próbálnak menekülni, azaz rövidebb nyitva tartással vagy szûkebb áruválasztékkal mûködnek tovább költséghatékonysági okokból, akkor tulajdonképpen lassú öngyilkosságot követnek el. Aki nem fejlõdik, annak vevõi elõbb-utóbb másik boltot választanak. Jól ismert trend, hogy a nagyhal megeszi a kishalakat, ez ellen a kisboltok például úgy védekezhetnek, hogy beszerzési társaságot hoznak létre.
BENKÕ HENRIETTA