Könnyen eladhatók

Kincs István a nemzetközi szakirodalomra hivatkozva azt mondja, hogy az áruházi veszteség okozói többnyire a saját munkatársak, és csak kisebb részben az áruházi vásárlók között elõforduló tolvajok. Veszteséget okozhatnak többek között a bolti munkatársak, a biztonsági õrök, a karbantartók, továbbá a szállítók, az eladók „ismerõsei”, és a „vevõk”.

A belsõ manipulációkat nehéz teljesen megszüntetni. „A felvágottak esetén a papírt is hozzámérik a parizerhez”  – mond egy klasszikus példát Kincs István. Ily módon természetesen elkerülhetõ a leltárhiány, de az eljárás egyáltalán nem nevezhetõ korrektnek. Hackl Mónika úgy fogalmaz, hogy a lopás miatt hiány keletkezik, s viszonylag bonyolult eljárás, hogyan válasszák ketté az adminisztrációs hibát és a lopást. Elõre nem kalkulálnak vele, arra törekednek, hogy ez minimális legyen. „Üzleteinkben elsõsorban a lopás, aztán a rongálás, valamint a termékek fizetés elõtti elfogyasztása okoz veszteségeket. A rongálás vagy károkozás körébe tartozik, amikor a vevõ kibontja, kipróbálja a termékeket, és nem teszi vissza a kupakját, ami miatt kénytelenek vagyunk az árucikket leselejtezni. Az is elõfordul, hogy még a pénztárzóna elõtt elfogyasztják a terméket, és a nyomokat eltüntetik” – tájékoztat Hackl Mónika.

Proaktív megközelítés

A bolti lopásokat proaktívan megközelítve, próbáljunk meg a tettes fejével gondolkodni. Azoktól eltekintve, akiket a személyzet már visszaesõ tolvajként ismer, vagy nem tartoznak bizonyos rizikócsoportokhoz (alkoholisták, drogfüggõk), nehéz felismerni a bolti szarkákat. A tolvajok bizonyos viselkedése alig különbözik a valódi vevõkétõl.

Néhány apró jel mégis gyanús lehet.
Az átlagos vevõk, fõként a gyengébb nem tagjai, egy üzletben rögtön ráhangolódnak, hogy az árucikkeket szinte „szkenneljék” a szemükkel. Azok a vevõk, akik nem elsõsorban a termékeket vizslatják, hanem állandóan oldalra, esetleg fel-le tekingetnek, lehetnek bolti tolvajok: a kamerákat keresik és a bolti tükör segítségével a környezetet tanulmányozzák. Gyanúsak lehetnek azok a vásárlók, akik átlagon felül hosszú ideig tartózkodnak egy bizonyos helyen. Lehet, hogy a terepet mérik fel. Ám elképzelhetõ, hogy csak nehezen tudnak dönteni két árucikk között. Azok a vevõk, akik mozognak ugyan az eladótérben, de mindig felbukkannak ugyanazon a helyen, lehet, hogy a lopást készítik elõ. Ám az is elõfordulhat, hogy láttak valami érdekeset, és most azt hasonlítgatják, hogy más modellek nem szebbek-e.

„Egyértelmû jelzésnek kell azonban tekinteni, ha a test és a kezek más irányba mozognak, mint a szemek, illetve a fej láthatóan az árura hajlik, majd ezt egy pillantás követi a szemöldök alól vagy a vállon át” – állítja Kincs István.

Fõ a figyelem

Ilyenkor jön el annak az ideje, hogy az eladó vagy a biztonsági õr demonstratívan megjelenjen a közelben. Természetesen a boltok célja a lopások megelõzése, hiszen a prevenció sok esetben hasznosabb, mint a tettenérés. A lopások ugyanis elháríthatóak, ha bizonyos lehetõségeket ismerünk, és élünk velük. 

A vevõket tudatosan kell figyelni, pontosabban ügyelni rájuk. A boltba belépõt a személyzet egyik tagja hangosan és udvariasan köszöntse, és azonnal teremtsen vele szemkontaktust. Idõben szólítsa meg a vásárlót, lehetõleg az áruval kapcsolatban. Ha a vevõ elhárítóan viselkedik, mondja azt: „Nézzen csak nyugodtan körül. Ha segítségre van szüksége, itt maradok a közelében!” Az utóbbi fél mondat egészen más jelentést hordoz egy rossz szándékú embernek, mint egy valódi vevõnek.

Az eladótér minden pontján arányosan legyen eladó, hogy azonnal észlelje a szokásostól eltérõ magatartást. Az eladó lehetõleg ne fordítson hátat az osztály nagy részének, és használja a technikai eszközöket. A bolti személyzet tagja ne legyen rendész, de adott esetben segítse az õ munkáját is. A tolvajok ellen hatásos „fegyver” a boltban mozgó, figyelõ, formaruhás biztonsági õr, mert azt demonstrálja, nem érdemes próbálkozni.

Távolról is vigyáznak

Demonstratív, a tolvajlási szándékot korlátozó elemek, a különféle technikai eszközök felszerelése is. Természetesen csak abban az esetben elõzik meg a bolti szarkák tevékenységét, ha megfelelõen használják õket. Az álló, illetve forgó shoptükrök a vevõk megfigyelését szolgálják. „Paradox módon egy kisebb üzletben a shoptükör a bolti szarkák dolgát is megkönnyíti” – szögezi le Kincs István. Õk ugyanis annak segítségével figyelik, hogy a pénztáros mikor van elfoglalva egy vevõvel, vagy beszélget az eladóval.
A tolvajlási szándékot megakadályozhatják az elektronikus árubiztosító rendszerek. Ezek elsõsorban a megelõzést és a visszariasztást szolgálják, ezért is szerelik fel az antennákat (kapukat) jól látható módon az ajtók környékére, teszik ki az áru biztosításáról szóló piktogramokat. Modern áruvédelmi technológia az úgynevezett forráscímkézés. Lényege, hogy az áruvédelmi címkéket a vásárló, sõt a bolti személyzet számára is láthatatlan helyen és nem hozzáférhetõ módon helyezik el az adott termékben vagy annak csomagolásában. A gyártó például már a gyártósoron a nõi cipõ sarkába rakja. Ily módon a tisztességtelen szándékú vásárló­nak nincs lehetõsége a biztonsági etikett eltávolítására.

A technikai eszközök közé tartoznak még a zárt láncú tv-rendszerek, illetve a különféle kamerák. Kincs István arról tájékoztatott, hogy egy-egy nagyobb áruházban akár 30-50 millió forintba is kerülhet a kamerarendszer, mégis szûk a keresztmetszete. Bejön ugyanis 80-90, néha 100 kamerakép is egy operációs központba, ahol azokat általában két munkatárs figyeli.

BUKTA ZSUZSA

LELTÁRHIÁNYOK ÖSSZETEVÕI
Egy Németországban készült felmérés a leltárhiányok összetevõit vizsgálta, és azzal az eredménnyel zárult, hogy azok okozója 55 százalékban a személyzeti lopás, 25 százalékban a vásárlói lopás, 15 százalékban a szállítók lopásai, míg 5 százalékban egyéb okai vannak. „Természetesen több más felmérés is készült, melyek más eredményeket hoztak. Ne feledjük el, hogy ezek mindig átlagokat fejeznek ki. Minden áruházban – a helyi sajátosságok függvényében – más és más forrásai vannak az ismeretlen eredetû veszteségeknek” – olvasható Kincs István „Az áruházi vagyonvédelem legfontosabb összefüggései” címû munkájában.

KÜLÖNBÖZÕ CSOPORTOK
Az alkalmi tolvajok vásárlási szándékkal lépnek be az üzletbe. Csak azt követõen tévednek meg, hogy meglátnak egy olyan cikket, amit régóta szerettek volna megvenni, de nem elég vastag hozzá a pénztárcájuk.
A félprofi lopási szándékkal érkezik a boltba. Nehezen ismerhetõ fel, mert ennek a csoportnak a tagjaként már ügyesen és feltûnés nélkül figyeli meg a környezetet és a személyzetet. Gyakran hord táskát, szatyrot, a kabátját a karjára helyezi, ruháján „kenguruzseb” vagy kapucni található. Ezek a segédeszközök ugyanis megkönnyítik a „munkáját”. A tulajdonképpeni eltulajdonítás elkövetéséhez alig van szüksége idõre, és emiatt nagyon nehéz észrevenni a tolvajlást.
A profi tolvajok iparszerûen ûzik „mesterségüket”, szinte csaknem mindig csoportosan bûnöznek. „A több, egyszerre az üzletbe érkezõ tettes legtöbbször felosztja a munkát” – magyarázza Kincs István. Amíg egyik-másik a viselkedésével eltereli az eladók figyelmét, a csoport többi tagja figyeli a személyzetet és a környezetet, addig a harmadik társuk lopja el a kiszemelt árut. A szerepek közben többször is cserélõdhetnek.
A tolvajbandák felismerése esetében tanácsos azonnal értesíteni a biztonsági szolgálat vezetõjét, illetve a rendõrséget. Óriási segítséget jelent a bûnüldözõnek, ha le tudjuk írni a tettesek által használt gépkocsit, illetve megjegyezzük a rendszámát.