A sertéstermékpálya végre egy olyan terület, amelyben van lehetőség a sikeres kitörésre. Ennek persze feltételei vannak: a földliberalizáció nyomán tőkeerős vállalkozások kialakítása, a technológiai háttér megújítása, még több innováció és elköteleződés a minőség mellett. A sertéstermékpálya végre egy olyan terület, amelyben van lehetőség a sikeres kitörésre. Ennek persze feltételei vannak: a földliberalizáció nyomán tőkeerős vállalkozások kialakítása, a technológiai háttér megújítása, még több innováció és elköteleződés a minőség mellett.

Ez ipar – mondják a szakemberek a sertéstenyésztésre. Így, ha megfelelően működtetik, megcsinálhatja az ágazat a szerencséjét. Annak ellenére, hogy pillanatnyilag nem tűnik túl rózsásnak a helyzet. Hiszen míg a nyolcvanas években akár 10 millió sertés nevelődött Magyarországon, addig mára 3,4 millióra apadt a számuk. Különösen az elmúlt néhány évben gyorsult föl ez a folyamat – utal vissza a közelmúlt nehézségeire Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke. Még mielőtt azonban gyors számítást végezve előre elsiratnánk az utolsó magyar sertést, dr. Popp József, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgató-helyettese megnyugtat: a 2011-re várható földliberalizáció megfordíthatja a jelenlegi trendet, hiszen akkor megjelenhet a külföldi tőke az alapanyag-termelésben. A hazai sertéstartók döntő része termőföld hiányában kiszolgáltatott, mivel nem képes megtermelni a megfelelő mennyiségű takarmányt, és biztonságosan elhelyezni a termelés során keletkezett hígtrágyát. Az EU-15 számos tagállamában a sertéstartó telepeknek földterülettel kell rendelkezniük a keletkező hígtrágya elhelyezéséhez. Saját földterület híján a gazdálkodó akkor tarthat sertést, ha rendelkezik szerződéssel a hígtrágya elhelyezéséhez. Ezzel szemben a hatályos hazai földtörvény jelenleg nem teszi lehetővé a jogi személyek földhöz jutását, a földterületek tulajdoni és használati viszonyainak rendezetlensége bizonytalanná teszi a trágyaelhelyezés hosszú távú megoldását.
De ne szaladjunk ennyire előre. A 2007-es rossz gabonatermés az egekbe szöktette a takarmányárakat, ennek költségét viszont az állattenyésztők nem tudták továbbhárítani a hús árában. Az euró-dollár árfolyam kedvezőtlen alakulása, jelesül a dollár gyengesége is tovább rontott a helyzeten. Az exportra szánt készletek egy része befagyott Európában, ami túlkínálatot eredményezett a belső piacon. Az így kialakult helyzetet főleg az utoljára csatlakozott országok szenvedték meg, mivel itt hiányoztak leginkább a tőkeerős termelők, valamint a termékpályán azok a tradicionális kapcsolatok, amelyek megkönnyíthetik egy ilyen válságos időszak átvészelését. Ez alatt a kritikus másfél év alatt Cseh- és Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon 10-20 százalékkal csökkent a sertésállomány száma.

Pályázati bumm
„Magyarországon a sertéshúságazat alapanyaghiánnyal küzd. A válság előtti időszakban a nagyüzemi technológiáknak és rendszereknek köszönhetően például Dánia és Németország is kedvezőbb áron kínálta az alapanyagokat. Sajnos a forint-euró árfolyamának számunkra kedvezőtlenebb alakulása miatt ez ma már nem igaz” – állapítja meg dr. Pénzes Éva, a Kaiser Food Kft. marketingigazgatója. A Gyulai Húskombinált Zrt. is használ import alapanyagot, igaz nem a hagyományos Gyulai termékükben – tájékoztatott Ruck János, a cég vezérigazgatója.
Magyarországon évente körülbelül 4,5 millió sertést dolgoznak fel. Miután a hazai tenyésztés ezt a mennyiséget nem biztosítja, 1,6 millió állat jön be „lábon”, féldisznóként vagy alapanyagként az országba. (Természetesen export is van: 100 ezer tonna hús és 30 ezer tonna élősertés, ami durván 1,3 millió állatnak felel meg.) A gyenge forint következtében nemcsak az importhús lett drágább. Tavaly 1200 kilométeres távolságból 25 forint volt élősúly-kilogrammonként a szállítási költség. Ez idén már 45 forint. Így a hazai tenyésztők ezeket az összegeket is bátran beépíthetik az áraikba, ami a kilogrammonkénti 320-340 forintos élőállat átvételi árához képest számottevő arányt jelent. S bár dr. Popp József szerint még így is veszteséges a tenyésztők jelentős része, ez főként az alkalmazott technológia és genetika következménye.
„Az egyik nagy problémát az okozta az uniós csatlakozás után, hogy sokan nem feleltek meg a szigorú környezetvédelmi előírásoknak. A 20-25 éves telepek olyan technológiai lemaradást jelentenek, amelyek nagyban csökkentik a hatékonyságot és az eredményességet. Tavaly ugyan indítottak felzárkózást segítő támogatási programokat, de ezek pengeélen táncolnak” – mondja Éder Tamás, aki úgy véli, hogy a pályázók harmada nem lesz képes elindítani a beruházásokat, és mivel lejár a környezetvédelmi derogáció, fel kell hagyniuk tevékenységükkel.
Karaj, tarja, comb
Egy-egy termékpálya esetén mindig központi kérdés a különböző szintek koncentrációja. A vágóhidak területén például szükség volna erre, de ennek egyelőre nincs jele. Közel 200 vágóhíd található Magyarországon, amit Éder Tamás szemléletesen a termékpálya nehéziparának nevez. Szinte esélytelen, hogy olyan nagy kapacitású – évi 1, 1,5 millió, de esetenként, például Dániában, Német- és Franciaországban 2, 4, illetve akár 6 millió sertés levágására alkalmas – üzemek alakuljanak ki, amelyek Európa szerte ontják a húst.
A vágóhidakról kikerülő sertéstesttájak iránt régiónként, koronként és idényenként is eltérő a kereslet – árnyalja a helyzetet Ámann Gábor a Pick Szeged Zrt. kereskedelmi és marketingigazgatója. Ez szintén befolyásolja a piac nemzetközi helyzetét.
„Például a comb Európaszerte egyre kevésbé keresett, csak nyomott áron adható el. Felértékelődött viszont a bacon-alapanyag, amely nem csupán a kiskereskedelemben, de a gasztronómiában is egyre keresettebb, mivel kevés benne az adalékanyag. A karaj időnként leértékelődik. Mostanában közepesen keresett. Az olcsó alapanyagokat fölszívta az ukrán, orosz piac. A lapocka, az apróhús pedig alapanyagaként fontosak, így egyre értékesebbek” – mondja el a részleteket Ámann Gábor.

Vertikális integráció
A 200 körüli feldolgozó, készítménygyártóból – melyek közül 156 rendelkezik EU-engedéllyel, a többi csak helyi piacra termelhet – a két legnagyobb a Pick és a Debreceni Hús Zrt., melyek körülbelül a piac felét lefedik. 
Abban a piaci szereplők többsége egyetért, hogy a vertikumban a sertéstartók és a kereskedők vannak jobb helyzetben, a feldolgozók, készítménygyártók meglehetősen kiszolgáltatottak a napi vágások ütemezése miatt. Ezen segíthet az integráció, ám e tekintetben dr. Popp József szerint sokkal rosszabb a helyzet, mint amit a felületes szemlélő láthat.
A legnagyobb, és szakértők szerint a legjobban működő „integrátor” a Pick, mely körülbelül a feldolgozott alapanyag több mint felét a csoporthoz tartozó tenyésztőktől szerzi be. De, mint Ámann Gábor elmondta, célkitűzésük, hogy teljes egészében saját termelésű húst dolgozzanak fel.
Az állami garancia mellett összességében 5,5 milliárd forint hitelhez jutott Pápai Hús is felülről integrált szervezet kialakítására törekedett. Mint Kiss Zoltánné gazdasági igazgató ismertette, körülbelül évi 76 ezer vágósertést a saját tulajdonú kft. állít elő. További évi 140-160 ezer sertésre számíthatnak a Pápa 80 kilométeres körzetében üzemelő termelőktől, akik a Pápa Hús 1913 Kft. tulajdonosai is. Bérhizlalásból pedig mintegy 36 ezer vágóállat kerül feldolgozásra. Ezzel a rendszerrel próbálják meg kizárni az élőállatpiac hektikusságát. Igaz, piaci információk szerint a termelői konzorcium beszállításai nem minden esetben valósulnak meg, a beszállított élőállatok száma azonban folyamatosan növekszik.

Kereskedelmi kontra gyártói márka
„A gazdasági válság erősen érezteti hatását ezen a területen is, a vásárló elsődleges vagy inkább meghatározó preferenciája az ár alapján alakul ki, de az értékarányos minőség komoly tényezővé válik” – állítja Ruck János.
A feldolgozók közül csak kevés versenyképes nemzetközi mezőnyben is. Így általában a sajátmárkás termékek gyártására kiírt uniós tenderen sem indulhatnak, hiszen ezek nyerteseként olyan volument kellene előállítani, amelyre nincs megfelelő kapacitás.
Pedig a kereskedelmi márkás termékek aránya évről évre egyre magasabb, melyek elsősorban  a középkategóriát veszélyeztetik. „Tartósan nem lehet egy cég partnere és versenytársa egy kereskedőnek” – véli a Szövetség elnöke. Pedig Magyarországon a legtöbb vállalkozás ebben a cipőben jár. Nem tapasztal viszont visszaesést Éder Tamás a magas hozzáadott értékű termékek piacrészesedésében. Ez is mutatja, hogy érdemes a márkába invesztálni, és megtalálni azokat a piaci réseket, ahol igazi specialitásokkal jelenhetnek meg a gyártók. Így tesz a Pick is, amely újra exportál téliszalámit Amerikába. Mint Ámann Gábor elmondta, egy hosszú, szisztematikus piacépítési munka eredménye, hogy meg tudnak felelni a technológiai szabályozásban nagyon szigorú amerikai piac elvárásainak. A következő célállomás Mexikó, és a Japán piac is rendkívül befogadó – bár szintén nagyon szigorú és igényes. Itt különösen a mangalicatermékek kedveltek, különlegesnek tartják ezeket. A Pápai Hús is szállít külpiacokra. Az exportból származik árbevételük 25 százaléka. További 15 százalék, ami évi mintegy 2,5 milliárd forintot jelent, saját, 8 egységből álló üzletláncuk bevételéből adódik, illetve a hazai kis- és nagykereskedelmekben, multinacionális láncoknál realizálódik.
A verseny mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban egyre erősebb. Mint Ruck János elmondta, nyomott a hazai húspiac, stagnál az élelmiszer-vásárlóerő, a szárazáruszegmens piaci részesedése összességében közel azonosnak tekinthető az elmúlt években: azaz 40-42 milliárd forint. „Ha egyes szereplők mégis csökkenést tapasztalnak, az egyrészt az új gyártók és forgalmazók piacra lépésének, másrészt a már piacon lévők átrendeződésének köszönhető. Ráadásul nem szabad elfelejtkezni az őstermelőktől közvetlenül a fogyasztókhoz kerülő nem számszerűsíthető, de feltehetően jelentős házikolbász-mennyiséget sem” – érzékelteti a helyzet bonyolultságát a Gyulai Hús vezérigazgatója. 
Ámann Gábor szerint a nagy márkák feladata az innováció, legyen szó új termékről, ízvariációkról vagy a csomagolás megújításáról. Követni kell a fogyasztói szokások változását, de azt is tudomásul kell venni, hogy a vásárlók egy része kimondottan árérzékeny. Az is igaz azonban, hogy egyre többen tudatosan keresik a minőségi termékeket, és inkább kevesebbet, de magasabb hozzáadott értékkel rendelkező árut vásárolnak. Jelentős volument azonban mégiscsak az olcsóbb, de jó minőségű felvágottakból lehet eladni.
Dr. Pénzes Éva is úgy látja, hogy nő a saját márkás termékek aránya. „A kedvező ár és az egyre szigorúbban ellenőrzött minőség piacot jelent a private labeleknek. Ugyanakkor a magyar fogyasztó tudatában van az ár és a minőség kapcsolatának. Így továbbra is van létjogosultsága a gyártói márkáknak a polcokon. Legszebb példa erre a magas értékű és árkategóriájú szárazáruk fejlődése” – fűzi hozzá a Kaiser Food marketingigazgatója, aki egyetért azzal, hogy a fogyasztók egy része inkább kevesebbet, de jobbat választ.
OÁ

A GAZDASÁG, HA FEKETE
A sertésvertikumot is érinti a feketegazdaság problematikája, melynek alapját az élelmiszerekre rakódó magas áfa adja.  Szakemberek szerint a tőkehús mintegy 30 százaléka áfamentesen talál gazdára, az így keletkező jövedelem nem gazdagítja az államkasszát. Abban egyetértenek a piaci szereplők, hogy az áfa csökkentése változást hozhatna ezen a területen: amennyiben az általános forgalmi adó 5 százalékra csökkenne, már nem érné meg kockáztatni. Ám ismerve a jelenlegi folyamatokat, nemhogy mérséklődne, de sokkal inkább az áfa emelésére számíthatunk.
További problémát jelenthet, hogy a termékpálya résztvevői között nem alakult ki az a hosszú távú, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat, mely hosszú távon a túlélés záloga lehet. Általánosan bevett üzletpolitika, hogy a tenyésztők, feldolgozók és készítménygyártók között gyakran pillanatnyi piaci státuszon alapuló ad-hoc szerződések köttetnek. Ezek bázisán viszont csak rövid távra lehet tervezni.