2009. január - február

Gazdaságkutatók, pszichológusok, közgazdászok és a kereskedelmi szektor szakértői egy dologban biztosan egyetértenek: 2009-re vagy annál hosszabb távon előre látni a gazdasági élet alakulását – már-már a jóslás kategóriájába tartozik. A jövőre vonatkozó tervek sorra felülíródnak hazai és nemzetközi szinten egyaránt, újak készülnek, melyek talán már holnap aktualitásukat vesztik, és a papírkosárba kerülnek. Vagy talán még egy papírrepülő vagy papírhajó hajtogatására jók lesznek…

VÁMOS GYÖRGY – Országos Kereskedelmi Szövetség
A mai helyzetnek vannak előzményei: egyrészt 2007-ben már érezhető volt az előző évi élelmiszeráfa növekedése 15-ről 20 százalékra, másrészt a nemzetközi energia- és élelmiszerár-robbanás is sújtotta a kereskedelmi szektort. Mindegyik körülmény hozzájárult az élelmiszerárak növekedéséhez, aminek következményeképp az élelmiszer-fogyasztás kiskereskedelmi volumene csökkent. A tavaly októberben jelentkező válság valódi tünetei 2008 utolsó negyedében még nem mutatkoztak meg a kiskereskedelemben, ráadásul az infláció csökkenésével egyes cikkek ára le is ment. A nagy áruházláncok arról számolnak be, hogy éves szinten, folyó áron számolva növelték a forgalmukat. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy milyen hálózatfejlesztések voltak. A kisboltok helyzete 2008-ban nem javult, kivételt képeznek a hazai beszerzési társaságok.
A válság igazi következményei véleményem szerint 2009-ben mutatkoznak majd meg. A devizatörlesztési hitelek növekvő terhei, a minimálbér minimális emelkedése, a prognosztizált GDP-csökkenés – amelyhez még hozzáadódnak a szokatlan hideg miatti magas fűtésszámlák – olyan körülmények, amelyekből az következik, hogy több termelés-visszafogás, gyárbezárás lesz, ami a vásárlóerőt csökkenti majd. Sem a beszállítóknak, sem a kereskedőknek nincsenek már tartalékai.
Csatornatípusonként folytatódik az az átrendeződés, ami már évekkel ezelőtt elkezdődött. Ez azt jelenti, hogy a kisboltosok közül többen nem fogják megtalálni a számításukat. A hipermarketek, a diszkontok és a szupermarketek sem lesznek könnyebb piaci helyzetben. A saját márka bizonyára tovább erősödik, lévén az egy olcsóbb kategória. Regionálisan az a térség veszít vásárlóerőt, ahol nagyobb leépítések és gyárbezárások lesznek, például az autóipar vonzáskörzetében.
A kereskedői magatartásra vonatkozóan az a véleményem, hogy az fog talpon maradni, aki jobban, gyorsabban alkalmazkodik a vásárlók igényeihez. A kisboltos árban nem mindig tud versenyezni, de ügyesebben és gyorsabban tud kiszolgálni. Az is tény, hogy még jobban oda kell figyelni a vásárlóra.

KOZÁK ÁKOS – GfK
Sajnos kevés olyan gazdasági jelenség van – beleértve a kereskedelmet és a fogyasztást is –, aminek a trendjei megismerhetőek. Nem áll a rendelkezésünkre olyan modell vagy elemzési anyag, amelynek segítségével nagy biztonsággal előre lehetne jelezni. Ennek ellenére természetesen vannak elképzeléseim, de ezek csak bizonyos korlátok között érvényesek.
A kiskereskedelmi csatornák közeljövőjét illetően legalább két lehetséges szcenáriót kell felvázolni. Az egyik egy elhúzódó, a másik egy gyorsabb lefolyású recesszió. A hosszabb távúról, ami szerintem körülbelül egy 3 éves periódust foglalhat magában, nehezebb jósolni. A rövid távú recesszió esetén 2009 második félévében, de inkább annak is az utolsó negyedében magához tér a fogyasztói társadalom, és újra elkezdenek vásárolni az emberek. Ebben a konstellációban a kiskereskedelmi csatornák elmúlt években megismert trendjei nem fognak nagyon változni. Erre a trendre a lassuló hipermarket-térnyerés, a szépen, egyenletesen felfelé ívelő diszkontosodás és a finoman növekedő, de inkább pozícióját megtartó szupermarketszegmens a jellemző. Ha a recessziós hangulat mélyebb válságot idéz elő, akkor – korábbi, különösen nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve – a diszkontosodás erősebben érvényesül. Ez akkor is így lehet, ha a fogyasztói bizalmi index tovább zuhan és a letargikus állapot határozza meg a piacot. Ezek a trendek 4-5 éves távlatokban érvényesek, egy-két hónapot kiragadva nem. Az erős médiahatásnak kitéve az emberek sokszor túlreagálják a dolgokat.
Regionális szinten az várható, hogy a gyengébb vásárlóerejű területek jobban megszenvedik majd a válságot, ahogy a társadalmi különbségek is tovább mélyülhetnek. Az FMCG-szektor talán nem lesz olyan erősen kitéve ennek a válságnak, vagy ha visszaesik, kevésbé esik vissza, mint a tartós fogyasztási cikkek kategóriája. A kis különbségek régiónként is differenciáltabbak lesznek mind a társadalom, mind a fogyasztás tekintetében.
A rendszerváltás utáni húsz évben – nemcsak Magyarországon, de a körülöttünk levő országokban is – az életszínvonal elért egy olyan szintet, amikor már nem jellemző az, hogy az emberek a mindennapi fogyasztásaikból jelentősen visszafognának. Elképzelhető, hogy a kommunikációjukban ez szavak szintjén megjelenik, tehát azt fogják mondani, hogy megszorításra kényszerülnek, és talán át is rendeződik valamelyest a fogyasztásuk, de azt nem hiszem, hogy a volumenjében ez ténylegesen csökkenni fog. Ehhez járul még az a tény is, hogy a válság közepette is, ha minimális javulást észlelnek az emberek, máris elkezdenek költekezni, és nemcsak a diszkont irányban, hanem a prémium szegmensben is.
A kiskereskedelemben tapasztalt fel¬lendülésről – a karácsonyi és az azt megelőző időszakban – egyelőre én is csak újságokból értesültem. Vannak termékek, ahol nem lehet szó értéknövekedésről, csak volumenről – mint például a műszaki, szórakoztató elektronikai cikkek területén –, mert egyre olcsóbbakká válnak a termékek, és egyre többet kell eladni ahhoz, hogy a piac értékben szinten maradjon. Az élelmiszer-infláció a 2008-as év elején 10 százalék körüli volt, az év derekára ez 6 százalékra, az év végére pedig egészen minimálisra csökkent. Ebből következően nem valószínű, hogy a kereskedők által 2008 végén regisztrált piacbővülés a forgalmat növelte. De ezekről pontosan körülbelül egy hónap múlva tudok beszámolni, amikor adatok lesznek a kezünkben.

MÉRŐ LÁSZLÓ – gazdaságpszichológus
Tény, hogy szűkös időkben az emberek „feltankolnak”, akár a saját szervezetükben is. Ennek evolúciós okai vannak. A válsághangulatra ez is egy reakciónak fogható fel. Akár jó jelnek is lehet tekintetni, mert azt mutatja, hogy az emberek reagáltak. Paradox reakció, de érthető, hogy mulandó örömökkel helyettesítünk más örömöket, amiket nem érhetünk el. Válságtudat van az emberekben, tervezik azt, hogy spórolni fognak, ami utalhat arra, hogy elhúzódó válságra számítnak.
A napicikkeket árusító áruházláncok karácsonyi forgalomnövekedéséből kiindulva azok a kereskedők jártak jól, akik a „mindent bele” elvet vallották, akik viszont beijedtek és visszavonulót fújtak, valószínűleg nem. A kereskedők szerintem sokkal jobban tudják, hogy mit kell tenniük adott esetben, mint egy kívülálló elemző.
Nem lehet általános választ adni egy olyan kérdésre, hogy milyen hatással lesz a válság az emberek magatartására, akár kereskedőkről, akár fogyasztókról van szó. Ez attól is függ, hogy mennyire gondolják elhúzódónak, mennyire gondolják közügynek, illetve magánügynek a válságot, és a valóságtól ez szinte teljesen független. Számomra az is meglepő, ugyanakkor örömmel konstatáltam, hogy szmogriadó napján – annak ellenére, hogy nem voltak szankciók – a páratlan rendszámú autóknak körülbelül a fele otthon maradt. Panaszkodós ország vagyunk, mindent negatívan értékelünk, de ez nem tükrözi a valós helyzetet. Amíg nincsenek pontos adatok arra nézve, mi történik a kereskedelemben, mit vásárolnak, mennyit vásárolnak, hányan vásárolnak, addig csak spekulálni lehet. Mindegyik válság más, egy előzőből nem lehet következtetni a másikra.
Az viszont tény – ha közhely is –, hogy minden válságnak vannak nyertesei: átrendeződnek a dolgok. Az életképtelenek most hamarabb „kihalnak”, akik viszont alkalmazkodóképesek, rugalmasabban reagálnak a megváltozott körülményekre, azok életben maradnak, sőt akár jól is járnak. Ötéves távlatból visszatekintve talán úgy fogunk nézni erre a válságra, mint egy tisztítótűzre. Akár gazdasági szinten, akár személyes szinten. Minden napnak vannak nyertesei és vesztesei. Ha ma elvesztem az állásomat, akkor vesztesnek érzem magam, de ha holnapután lesz egy jobb állásom, akkor nyertem. Az, hogy a kis és rugalmasabb cég könnyebben vészeli át a válságot, egy sztereotípia. Amíg nem kényszerülök változtatni a viszonylag jól működő életemen, addig nem is nagyon fogok. Inkább az az érdekes, hogy a válság mit hoz ki belőlem. Azok a cégek fognak túlélni, amelyek mozgósítani tudják a bennük levő innovatív hajlamot, vagyis a válság kihozhatja a rugalmasságot azokból is, akik „békeidőben” nem törekednének erre.

MEGYERI ZSUZSA

NEM VÁRHATÓ ALAPVETŐ ÁTRENDEZŐDÉS
Ha a válságnak még csak a fuvallatát érezzük a bőrünkön, ha az év végére koncentrálódott költések még nem is tanúskodnak recesszióról, a világgazdaság megroggyanásának híre már az agy tudattalan tartományában mocorog és fejti ki hatását. A reakciók vegyesek és olykor egymásnak ellentmondóak. Kutatások támasztják alá, hogy a költekezését csökkenteni kényszerülő fogyasztó hirtelen tékozlóvá válik, és az élet apróbb örömei felé fordul – például enni kezd. Ugyanakkor a fordítottja is igaz lehet: a baljós hírek – a valós helyzettől függetlenül – önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a pénztárcák becsukódjanak. Az FMCG-szektor közeljövőjét prognosztizálók – akár a kereskedő, akár a fogyasztó szemszögét veszik alapul – nem számolnak alapvető átrendeződéssel, inkább a már meglevő tendenciák lassú, de folyamatos erősödését jósolják.

OPTIMISTA KÖZELKÉP
Előfordulhat, hogy a recesszió az eddigiekben előrejelzettnél kevésbé mély és valamivel rövidebb lesz, miközben az egyensúly olyan gyorsan javul, hogy a magyar államháztartási hiány – a többi ország válságkezelés miatt is romló pozíciója miatt – európai összehasonlításban már kifejezetten alacsony lesz. Ez 2009 közepétől olyan többlépcsős adóreform megkezdését – ezen belül az élőmunka terheinek csökkentését – tenné lehetővé, amely a javuló európai konjunktúra most reálisan várhatónál jobb kihasználását, a magyar gazdaság tartósan gyorsabb növekedését alapozná meg. Mindez az előre jelzettnél már 2009 második felében is erősebb forintot, gyorsabb kamatcsökkentést, s mintegy 0,5-1%-kal kisebb visszaesést eredményezne.