-Folyton változó piaci és gazdasági környezetben kell egy heterogén országos láncot irányítania. Hogyan lavíroz a Coop ebben az átláthatatlan helyzetben?
– A 2006-ban elfogadott stratégiai tervünk meghatározza, hogy középtávon milyen lépéseket kell megtennünk. Foglalkozik többek között a választék-, az ár-, a márkatermék-politikával, a marketinggel. Ezeket a területeket minden évben újra áttekintjük és a terveket szükség szerint korrigáljuk. Mivel minden – a piac, a konkurencia – nagyon gyorsan változik körülöttünk, arra kell fölkészülnünk, hogy akár év közben is kiigazítások válnak szükségessé. De például az árak tekintetében akár naponta reagálnunk kell a konkurencia lépéseire. Ugyanilyen pörgős terület a marketing is. Ám logisztikában és informatikában lehet hosszú távra tervezni.  
-A szakemberek szerint a fogyasztók is egyre kiismerhetetlenebbek. A karácsonyi szezon is jó példa erre, hiszen szinte mindenki visszafogott forgalmat várt, ezzel szemben az eladások értéke meghaladta a 2007-es eredményeket. Apropó karácsony: a Coop milyen ünnepi forgalmat könyvelhetett el?
– A tavalyihoz képest 8-10 százalékos forgalombővülést mértünk. A karácsony előtti időszak kiemelten jó volt, a két ünnep között pedig átlagos forgalmat regisztráltunk. Összességében az egész évet 10 százalék fölötti forgalombővüléssel zártuk. Valójában az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom 2008-ban még nem csökkent látványosan, folyó áron semmiképp, de emögött volt egy erős inflációs hatás.
A következő néhány év negatív irányú változásokat hoz mindenki, köztük az élelmiszer-kiskereskedelem számára is. Az már más kérdés, hogy ezt a szektort talán kevésbé érinti a visszaesés. 2009 összességében rosszabb év lesz, mint az előző volt. És még nem is beszéltünk a jelenleg szinte beláthatatlan 2010–11-ről.
-Az emberek előbb-utóbb racionalizálják beszerzéseiket, ami akár kedvezhet is a lakóhely közeli üzleteknek. Esetleg a Coop kijöhet jól, a többi csatornához képest jobban a válságból?
– Arra számítok, hogy a következő időszakban felértékelődik a lakóhely környéki üzletek szerepe és súlya a fogyasztáson belül. Ma a hipermarketekben a vásárlás során nagyon sok impulzus éri a vevőket, ám ha az emberek takarékoskodni kényszerülnek, akkor talán gyakrabban mennek konkrét listával a közeli kisboltokba. Ehhez azonban az is szükséges, hogy ezek az üzletek a fogyasztói elvárásoknak megfelelő üzletpolitikát folytassanak: megfelelő minőségi szinten méltányos fogyasztói árat, valamint színvonalas szolgáltatásokat kell kínálniuk. Meg kell őrizni a személyes eladás előnyét. A választék kialakítása, a gyártói és a kereskedelmi márkák megfelelő aránya szintén fontos szempont. A jövőben még inkább felértékelődik az ár szerepe, hiszen minden fogyasztó igyekszik a számára olcsóbb megoldások felé fordulni.
-A személyes kiszolgálás munkaerő-igényes szolgáltatás. Az előrejelzések a kereskedelmi szektorban is elbocsátásokat jósolnak. Ez hogyan érinti a Coop dolgozóit?
– A Coop nagy foglalkoztató, 32 000 ember dolgozik a csoporton belül. Az elmúlt években már megtettük a hatékony működés érdekében szükséges lépéseket, túl sok tartalék nincs a rendszerben. Egy bizonyos szolgáltatási színvonalat pedig meg kell tartanunk. Így munkatársaink száma már nem csökken jelentős mértékben.
-Ennyire sokszínű hálózatot nagyon nehéz gazdaságosan működtetni, hiszen az aprófalvakban található osztott nyitva tartású, elavult egységektől az európai színvonalú, modern Coop szupermarketekig terjed a skála. Milyen további lehetőségek állnak még rendelkezésre a hatékonyság növelésére?
– A bolthálózatban már nincsenek tartalékaink. Ám a Coop-csoport szintjén, főként a közös beszerzés és a közös logisztika területén tudunk még javítani működésünkön. Továbbá nagy lehetőségeket látunk a zöldség-gyümölcs forgalmazás megszervezésében, bizonyos szolgáltatási területeken, mint például egységes fellépés a mobiltelefónia, a biztosítási vásárlások esetén, valamint a központi szerződések megkötésében. A hálózatok szintjén azonban már csak olyan lehetőségek vannak, mint például jobb minőségű hűtők beállítása az energiamegtakarítás érdekében. 
-Az informatikai projektből is kihoztak már mindent, amit lehetett?
– Ezzel a projekttel a heterogén bolthálózat integrált rendszerrel való lefedését céloztuk meg. Azt, hogy az üzletek azonos nyelven kommunikáljanak, azonos szoftvereket alkalmazzanak, ezzel adatokat tudjanak cserélni, alkalmunk nyíljon a forgalmi adatok feldolgozására, értékelésére, valamint a boltok elszámoltatására, és természetesen a beszerzések hatékonyabb megszervezésére is.  Múlt év végén a Coop-üzletlánc forgalmának közel ötven százaléka már a rendszeren keresztül bonyolódott. Mindennek köszönhetően sokkal jobban látjuk a forgalmi szerkezetet, egy-egy akció hatását. Így javítani tudjuk a beszerzést, a készletezést, és összességében az árrést is.
-Egy időben nagyon sokat lehetett hallani a Coop nemzetközi kapcsolatairól, a közös beszerzésről. Mostanában azonban mintha megnőtt volna a csönd e körül.
– Több nemzetközi kapcsolatunk van, a cseh és szlovák partnerekkel továbbra is működik közös cégünk, a Coop Euro, de együttműködünk az olasz és a finn Coopokkal is. Ezek a kapcsolatok elérték azt a szintet, amit már nem lehet továbbfejleszteni.
-A Coop üzletekbe kerülő termékek hány százaléka kerül nemzetközi kapcsolatok révén a határokon túlról a polcokra?
– Megpróbáljuk kiemelten kezelni a magyar termékeket, elkötelezettek vagyunk a magyar ipar irányában. Az import jelentős hányada olyan termékekből áll, melyek hazánkban nem beszerezhetőek: rizs, távol-keleti hal-, gyümölcs-, és gombakonzerv. A Magyarországon kívül beszerzett termékek aránya 10-15 százalék lehet.
-Slágerkérdés a magyar láncok összefogása, együttműködése. Ennek le¬he¬tő­ségét évek óta lebegtetik a piaci szereplők.
– Az elmúlt időszak folyamatai, az import felerősödése, az élelmiszer-biztonsággal összefüggő botrányok mind azt értették meg a kormányzattal, hogy aki kézben tartja az élelmiszer-kiskereskedelmet, az indirekt módon kézben tartja a magyarországi élelmiszeripart is. Az élelmiszer-kiskereskedelem ma már több mint 50 százalékban multinacionális tulajdonban van, s főleg a hard-diszkontok terjeszkedésével ugrásszerűen nő az import, főleg a rossz minőségű termékek behozatala. Ma már mindenki rádöbbent, hogy mindez veszélyezteti a hazai termelőüzemek pozícióit. A magyar szereplők súlya és aránya az élelmiszer-kiskereskedelemben nem lebecsülendő. Még mindig nincs késő, hogy az Unió által is megengedett módszerekkel segítse a kormányzat a magyar kiskereskedőket. Lesz együttműködés, bizonyos szinten már van is. A Reállal már elég régóta tárgyalunk erről, idén például már közösen szerezzük be az elektromos energiát. A mi filozófiánk az, hogy a magyarországi láncok közötti érdemi együttműködésnek a franchise-gondolat jegyében kell megvalósulnia. Már régen nem elég a közös beszerzés, hiszen ez nem hordoz magában jelentős előnyt. Mi azt mondjuk, hozzunk létre egy közös franchise-rendszert, egy egységes arculatú és azonos üzletpolitikával rendelkező magyar bolthálózat kialakítására. Folynak az egyeztetések és a viták. Ahhoz azonban, hogy ezt a gondolatot elfogadtassuk, még időre van szükség.
- Mennyi időre?
– Szerintem középtávon öt éven belül megvalósulhat.
ORBÁN ÁGNES