A társadalmi élet különböző területein más és más a siker prototípusa. Ugyanakkor előbb vagy utóbb minden társadalomban és történelmi periódusban kialakul egyfajta konszenzus az ott és akkor uralkodó sikerjellemzők, illetve karakterminták tekintetében. Az alább megkérdezett üzletemberek különböző karriert futottak be, de egy dologban mindannyian egyformák: Magyarországon, napjainkban és hasonló gazdasági környezetben vittek sikerre egy-egy vállalkozást.

Lázár Vilmos, mint a CBA egyik alapító tulajdonosa egy üzletláncot hozott létre és fejlesztett országos méretűvé, Balogh Levente a Szentkirályi márkát nemcsak itthon, de külföldön is ismertté és elismertté tette, Palásti József pedig egy nemzetközi franchise-hálózat – a Fornetti – üzemeltetésében lett sikeres. Az elért eredmények tükrében – és visszatekintve a közelmúltra – elmondhatjuk, hogy a sikert egyikőjük sem a családi hagyaték részeként „örökölte”, nem készen kapta, hanem munkával és tudatos építkezéssel érte el: hol segítőkkel, hol azok nélkül, olykor szerencsével, de minden esetben kitartással és belülről fakadó lelkesedéssel.

Álszerénység nélkül
Balogh Levente – a Szentkirályi Ásványvíz Kft. tulajdonosa – sikeresnek vallja magát, mert elérte azt, amire gyerekkora óta vágyott: „Fiatalkori álmom volt, hogy olyan cégem legyen, amelynek nagy márkája van. Egy olyan brand megteremtésére vágytam, amit az egész világon ismernek, és jó úton haladok afelé, hogy ezt elérjem.” Palásti József, a Fornetti Kft. tulajdonosa nem a világhírnevet tűzte ki céljául, ennek nem is lenne értelme, hiszen egy nemzetközi franchise-hálózat résztulajdonosa már 1997 óta. Számára a siker a mindennapi élet rövidtávú terveiben valósul meg: „Amit a hét elején eltervezek, azt a hét végére általában sikerül elvégeznem”. – mondja, de rögtön hozzáteszi: „Ez hosszabb távon is igaz, mert 30 éve vagyok magánkisiparos, és látok még magam előtt feladatokat. Amit elértem, folyamatos építkezés eredménye. Mindig voltak és vannak vágyaim, amik aztán céllá érlelődnek bennem, majd tervekké kovácsolódnak.”
Lázár Vilmos az élet sok területen ért el sikereket, sportolóként, üzletemberként egyaránt, mégis a legnagyobb sikernek azt könyveli el, hogy a multikkal szemben magyar kézben tudták tartani a CBA-üzletláncot. „Mostanában a Magyar Lovasszövetség elnökeként azért szeretnék küzdeni, hogy a magyar lovassport érdekében minél több mindent elérjek” – teszi hozzá.

Sikeresnek születni vagy azzá válni
Mint minden emberi viselkedésnek és magatartásnak, a sikernek is vannak veleszületett és tanult összetevői. Különbség csak az arányokban lehet. Balogh Levente hisz abban, hogy a génjeiben is hordoz valamit, ami a sikerre predesztinálta, mivel nagyapja is nagyvállalkozóként élte az életét: húsüzeme volt Sopronban és több üzlete Budapesten. Az eredményességre való törekvés – mint tanult tulajdonság – azonban nem elhanyagolható tényező az ő életében sem: „Profi szinten sportoltam. Ott arra neveltek, hogy a világ legjobbja legyek. A cél az volt, az olimpiai bajnokot vagy a világbajnokot is győzzük le, ami néha sikerült is.” Ám sem a veleszületett adottságok, sem a jó nevelés nem elegendőek minden esetben a kimagasló eredményekhez, olykor a szerencsére is szükség van. Balog Levente szerint az ember élete folyamán adódnak lehetőségek, de a szerencséjével nem minden ember tud élni. „A szentkirályi forrás megtalálása is nevezhető szerencsének, de Magyarországon van sokféle jó víz, mégsem lett mindegyik világmárka.”
Lázár Vilmos szerint az életben sok mindent meg lehet tanulni, vannak tapasztalatok, amelyek nélkül nem lehet boldogulni, ám a szerencse sem elhanyagolható: „A szerencse mindenki mellett elhalad: van, aki él vele, van, aki nem. A másik fontos dolog a bizalom. Mivel jó az emberismeretem, meg tudom állapítani, hogy kiben lehet megbízni, és kiben nem. Az aktív sportoló múltam kitartásra és szorgalomra tanított, és ezt a munkában is mindig tudtam kamatoztatni.”
Palásti József véleménye az, hogy a siker hátterében elsősorban a tradíciók tisztelete áll: „tudni, hogy amit az elődeink tettek, azt miért és hogyan tették. Ugyanakkor haladni is kell a korral. Én a vásárlóimmal és a piaccal »együtt élek«: lesem, várom az igényeket, és amennyire tudom, ki is szolgálom azokat. Az elmúlt évtizedek eredményei azt mutatják, hogy ez sikerült.”

Munka vagy hivatás?
„Nekem ez nem munka, szinte ez az életem. Ha nyaralni megyek, akkor is szakmai szemmel nézek körül, bárhol járok a világban. Számomra nincs hétköznap vagy ünnepnap. Szeretni kell azt, amit csinál az ember” – vallja Balogh Levente.
Lázár Vilmosnak eszébe sem jutott, hogy mást is csinálhat: „Ezt kínálta az élet, az apám is kereskedő volt, a nagyapám vendéglátós, a lovak szeretetét az elődeimtől örököltem.” Azt mondja, sokan kérdezik tőle, hogy miért nem hagyja abba, hiszen megpihenhetne. De számára sokkal kevésbé munka, mint inkább hivatás az, amit csinál: „Egy sikeres ember nem áll meg, nem dől hátra, hanem megy az új feladatok után. Számomra ez jelenti a sikert.”
Palásti József harminc év vállalkozásban eltöltött év után és felelősségteljes vezetői munka mellett is „iparosnak” vallja magát: „Én pékmester vagyok, és a mai napig is akkor érzem magam a legjobban, ha kifejleszthetek egy új süteményt vagy tésztatechnológiát. Bár az élelmiszeriparban ma már bármilyen franchise-t létre tudnék hozni, mégis azt mondom, hogy a suszter maradjon a kaptafánál.” Mindemellett azt is állítja, hogy „Egy teremtő folyamat, ami csodálatos érzés. A munka az, amikor meg kell tanulnom valamit egy új dolog kifejlesztése érdekében, de az egész mesterségre felépített rendszer egy izgalmas kaland, mondhatni a felnőtt férfi játéka. Néha nagyon elfáradok ebben a játékban, de mindig örömet okoz.”
Kell egy csapat?
Minarik Ede a mosodás az immár legendássá vált magyar filmben tömören megfogalmazta a sikeres játék lényegét: „Kell egy csapat”. Palásti József ugyanezt a franchise-rendszerre is igaznak tartja: „Kilenc országban, kilenc különböző kultúrában kell megtalálnunk a vásárlók igényeit. A hétköznapok mechanizmusai centralizáltak, de a döntés-előkészítés, döntéshozás demokratikus, és ez csak csapatban végezhető.”
Ugyanerről a kérdésről Balogh Levente így nyilatkozik: „Nem hiszek a segítőkben. Nekem az édesapámon kívül senki nem segített. Szerintem az a jó, ha mindenki magában bízik.” Cégében ő maga a kreatív- és a marketingszakember is, ezt a feladatkört nem engedi ki a kezéből. A közösen, jó ügyért folyó munkát azonban ő is elengedhetetlennek tartja: „Van munkatársam, aki olyan lelkesedéssel végzi a feladatát, mintha a sajátja lenne a cég, ami nagy biztonság a számomra. De ehhez az kell, hogy ő is érezze, tudja, egy jó ügyet szolgál.” A Szentkirályi tulajdonosa szerint azonban „nem mindenki alkalmas arra, hogy első legyen, de ha becsatlakozik egy olyan céghez, ahol szükség van a munkájára, a tehetségére, elszántságára, akkor hasznos lehet.”
Lázár Vilmos elmondja, hogy náluk minden csapatmunka: „Egyrészt nagyon jó családban élhetek, szeretet vesz körül, sok igaz, jó barát. A CBA sikereit is az összefogás révén értem el, a lovasparkot szinte a nulláról építettem fel. Nem a pénzt értékelem sikernek, hanem azt, amit belőle létrehoztam.”

Hitelesség és minőség
A média által felturbózott és piedesztálra emelt sikeremberek mögött ritkán áll valódi minőség, érték és tudatos tervezésen alapuló munka. Ami azonban a virtuális világban még elképzelhető, a termelésben és a gyártásban nem. Palásti József hasonló véleményen van: „Ha valaki vállalakozásba kezd, és a célja az, hogy minél több pénzt keressen, akkor ott baj van. Ha viszont azért kezd vállalkozásba, mert szeretne létrehozni valamit, és abba beleteszi a hitét, akkor abból előbb-utóbb lesz is valami. A pénz csak eszköz lehet, nem cél.”
Balogh Levente a siker kulcsának a hitelességet és az önbizalmat látja: „Először is ki kell gyógyulni abból a betegségből, hogy a magyarok lenézik magukat. Aki nem a legjobbat akarja kihozni magából és a márkájából, az ne is fogjon vállalkozásba. A sikerhez jó termék kell és piac.” A nemzetközi porondra lépés egyik eszközének is a hitelességet tartja. Ezért választotta Luis Figót a Szentkirályi „arcának”, aki Balogh Levente szavaival élve: „Olyan ember, aki a tehetségével jutott el oda, ahol most van, ezért hiteles. Hogy mennyire lett sikeres a márka, a legjobban az bizonyítja, hogy eddig összesen 18 díjat nyertünk a világban.” 

Vállalkozni vagy nem vállalkozni…
Palásti József szerint: „Nem igaz az, hogy ma nem lehet kezdeni semmit, mert olyanok a körülmények. Ezekben a nehéz időkben is bele lehet fogni valamibe. Én pozitívan gondolkodom.”
Lázár Vilmos a sikeres vállalkozás kulcselemeinek a tudást, a rálátást, az alkalmasságot, a kitartást és a tűrőképességet tartja, ahogy a sportban is: „A kilencvenes évek a lehetőségek ideje volt, ma egy vállalkozónak sokkal rosszabbak az esélyei, és kevesebb a lehetőség is.”
Balogh Levente így fogalmaz: „Hiszek ebben az országban és az itt élő emberekben. Abban viszont nem, hogy nincsenek azonos esélyek. Minden népnek vannak problémái, nehézségei, de nem gondolom, hogy nekünk nehezebb lenne, mint másoknak. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a legtöbbet a jelenlegi helyzetben Magyarországért külföldön lehet tenni. És ez nemcsak a saját sikerem, hanem az országé.”

A MUNKA ÖRÖME
Goethe szerint „az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak”. A munka és a hivatás azonban – a fejlettnek nevezett és civilizált társadalmakban – két markánsan elkülönülő fogalom. Az előbbi inkább elvégzendő feladat, a pénzkereset egy formája, ami az örömteli tevékenységeken kívül áll, míg az utóbbi esetében nem válik szét a kötelesség és az örömszerzés. Szerencsére előfordul, hogy a kettő egybeesik.
OK VAGY KÖVETKEZMÉNY?
„Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!” George Bernard Shaw

MÁSOKÉRT TENNI
„Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted: ez siker” – vallja Henry Ford. Csakhogy a napjainkban a válság szó hallatára legfeljebb lemondóan legyintünk, tudomásul vesszük, hogy fúrni kell az övünkre egy új lyukat, de talán eszünkbe sem jut, hogy ezekben az időkben is lehet tenni valamit. Akár vállalkozni is.
A SIKER ERNYŐJE ALATT
A sikeres emberek nyugodtak, magabiztosak. Megengedhetik maguknak akár még azt is, hogy belemenjenek bizonytalan kimenetelű helyzetekbe, hiszen tudják, hogy képesek lesznek azt kezelni. Ahogy mondani szokás: a sikert úgy hordozzák magukkal, akár mások az esernyőjüket. Így hát akármilyen káosz is alakul ki körülöttük, ők megőrzik hidegvérüket és kiegyensúlyozottak maradnak, ugyanis „rájuk nem esik az eső”.

MEGYERI ZSUZSANNA