Maurizio Ragonese Olaszországból érkezett hazánkba, egy klasszikus szerelmi történet kapcsán, ugyanis magyar lányt vett feleségül. 1991-ben indította el vállalkozását Magyarországon a család és néhány honfitárs összefogásával. Azóta a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően már nemcsak fagylaltot, hanem tradicionális olasz édességeket is gyárt, új üzemüket Újhartyánban építették fel. A Ragonese Kft. tulajdonosa és igazgatója lapunk november 12-i konferenciáján esettanulmányban mutatja be vállalkozása fejlődéstörténetét.

• A nulláról indult vagy voltak a vállalkozásnak előzményei saját hazájában?

A családom is foglalkozott már fagylaltgyártással Olaszországban, és más vendéglátó-ipari tevékenységet is végeztünk, de ilyen méretben, ahogy Magyarországon, nem. Ez a vállalkozás is kicsiből indult, egy cukrászdát nyitottunk közösen az akkor még leendő feleségemmel és gyerekeim anyjával. Magát a vállalkozást is tekinthetjük úgy, mint „gyermekünket”, mert fokozatosan, év¬ről évre növekedett és fontos is volt számunkra.

• Mire volt szükség ahhoz, hogy el tudjon indulni? Ismeretekre, kapcsolatokra, tapasztalatra, szerencsére?

A vasfüggöny széttörése után kerültem ide, ami helyzeti előnyt jelentett, hiszen olyan lehetőségek nyíltak meg, melyek korábban nem voltak. Mi, a magunk módján egy kis mintabolttal kezdtünk, és bár nem voltak nagyratörő terveink, az élet úgy hozta, hogy egyre nagyobb igény mutatkozott a termékeinkre. A vevők érdeklődése és a gazdasági helyzet nyitottsága hívta életre az ipari méretűvé nőtt vállalkozást. A lehetőségeinkhez mérten terjeszkedtünk és kezdtünk el az EU-n belül is szállítani.

• Mik voltak azok a lehetőségek, melyekkel élni tudtak?

Egy vállalkozás beindításához mindig kell szerencse is és kapcsolatok, de a termék minősége a legfontosabb. És természetesen az, hogy egy jó árszínvonalat tudtunk kialakítani.
A Ragonese márka mellett sajátmárkás termékeink is vannak, ez a teljes kapacitásunknak körülbelül 30 százalékát teszi ki. Még akkor is, ha nem multinacio¬nális cégről lévén szó, nem jelentős ez a mennyiség, fontos a szinten tartáshoz, az apparátus fenntartásához és a kapacitás kihasználása szempontjából is.

• A jégkrém és a fagylalt tipikusan szezonális árucikk, hogyan tudják kivédeni a holtszezont?

Nemcsak fagylaltot gyártunk. Visszanyúltunk a hagyományokhoz és fagyasztott olasz édességeket, süteményeket is készítünk. Régebben csak kísérleteztünk evvel az üzletággal, de amióta megépítettük az újhartyáni gyárat, minden körülmény adott ehhez. Mindenfajta méretben és kiszerelésben gyártunk desszerteket, természetesen ügyelve arra, hogy a klasszikus olasz ízvilágot megőrizzük. Mozgékony világban élünk, ahol csak az tud felszínen maradni, aki gyorsan reagál a gyorsan változó igényekre. Ez egy kisebb vállalkozásnak könnyebben megy.

• A vállalkozásbővítés időben szinte egy¬be¬esett a válság megjelenésével. Ez hogyan érintette a céget?

Válságban az emberek épp azt vonják meg maguktól, amit például mi is gyártunk, hiszen sem a desszertek, sem a jégkrém nem tartoznak az alapvető élelmiszerek közé. Ennek ellenére, azt hiszem, az élelmiszer-ágazatot kevésbé érintette a válság, és a világ fogyasztói jellege megmaradt. Tapasztalataink alapján azt mondhatom, hogy a válságnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Nem csökkent jelentősen a fogyasztás, inkább azt mondhatnám, hogy szélsőségesebbé vált. Mindig is volt és van is az a réteg, amely megveszi a termékeinket, de nem olyan rendszerességgel, mint korábban.
Ugyanakkor a válság lehetőséget is teremt. Éppen ilyenkor kell jelezni a piacnak, hogy létezünk, hogy jelen vagyunk. Mi például rendszeresen veszünk részt vásárokon, bemutatókon. Ez talán hihetetlenül hangzik, de a jó kommunikáció, egy sikeres reklámkampány, ügyes marketingfogás ilyen körülmények között még hatásosabb lehet.

• Lát-e különbséget fogyasztó és fogyasztó között itt az EU-n belül?

A kép nagyon vegyes. A szakmában is ismertek a különböző fogyasztói szokások. Van, aki a minőséget tartja inkább szem előtt, van, aki az árat, főleg az utóbbi időkben. De azt nem érzem, hogy éles különbség lenne a külföld és Magyarország között. Magam is olvastam azokat a híreket, melyek szerint ugyanazokat a termékeket a fejlettebb országok kereskedelmi láncaiban alacsonyabb áron lehet kapni. Ennek mi nem vagyunk részesei, csak elszenvedői.

• Mi lehet ennek az oka?

Nem vagyok biztos abban, hogy a válság miatti intézkedések jó irányba mozdították el a gazdaságot. Gondolok itt arra, hogy amíg máshol az áfát csökkentették, itt az áfát emelték. Vagy az energiahordozók árára, ami köztudottan nagyon magas Magyarországon. Én is tapasztaltam, hogy a termékeimet Nyugat-Európában néhány százalékkal olcsóbban teszik ki a polcra.

Az ön tapasztalatai szerint, mi a gyártó legrövidebb és leghatékonyabb útja a kereskedőhöz?
Saját tapasztalataimból kiindulva azt mondhatom, hogy ismeretlenül kopogtatni egy kereskedőnél, bármilyen jó termékkel, nem biztos, hogy sikeres lehet. Bár ilyenre is van példa. Sokkal inkább lehetséges egy már meglévő partneren keresztül eljutni egy új, potenciális vevőhöz. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olaszok a világban mindenhol vannak, és már nagyon régóta. A magam részéről ezt a csatornát igyekeztem kihasználni, tehát meglévő kapcsolatokra alapoztam és általuk ajánlottam a termékeinket. Ugyanakkor egyfajta csökönyösség is szükséges ahhoz, hogy a gyártó eljusson a kereskedőhöz, nem szabad könnyen feladni.

• Hol könnyebb a kereskedőkkel kommunikálni?

Nem látok különbséget. Tárgyalási stílusban talán igen, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebb lenne vagy nehezebb, mivel az EU-szabályok ugyanolyanok, a törvényi szabályozás ugyanaz. Külföldi szemmel én nem tapasztalatom, hogy más lenne Magyarországon, mint külföldön. De ez csak az én meggyőződésem, talán más szakmában ez nem így van.

• Ön szerint mi vitte sikerre a vállalkozását?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ma már nem elsősorban a termékeink árát nézi meg egy nyugat-európai vásárló, hanem a minőségét. Sikerült egy széles választékot, jó minőséget előállítanunk elfogadható áron. Az új üzemünket is nagyon jól fogadták, kedves, szívélyes emberek dolgoznak ott, akiknek fontos a munka. Magam is szeretem végigkövetni a terméket a gyártástól a polcig, és tudni, hogy mi történik közben.
Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de az a véleményem, hogy jól dolgozni talán lehet úgy is, ha nem szívvel-lélekkel csinálja valaki, de szenvedély nélkül én nem tudtam volna végigvinni. A munkatár¬saimmal személyes kapcsolatban vagyok, ők a kollégáim és nem a beosztottaim. Mondhatom, hogy aki nálunk dolgozik, nemcsak a pénzért csinálja, hanem azért, mert elköteleződött. Ez a személyesség a partneri kapcsolatokra is igaz. És még valami. Mindig előre kell nézni és nem szabad megállni. Nehéz különbözni, a piac telített, valami pluszt kell nyújtani.
MZS

Maurizio Ragonese november 12-én tartandó Jövőkép elnevezésű besezrtzési és értékeítési konferenciánk  előadója lesz.

A konferenciáról bővebben:

http://www.maipiac.hu/index.php/konferencia