Európai körkép

99 éves siker

Joachim Löw, a dél-afrikai focivébére készülő német csapat edzője taktikai megbeszélést tart, de a képernyőn valahogy minden húzás végén kiderül: a siker titka, ha játékosai Nivea-termékeket használnak.

Minden Nivea-termék őse, a legendás Nivea krém 99 éve van a piacon. Neve a latin „nix, nivis”, vagyis „hó” jelentésű szóból származik. Feltalálója Oskar Troplowitz, a Beiersdorf vállalat akkori tulajdonosa, aki egy bőrgyógyásszal és egy vegyésszel együttműködve fejlesztette ki a kozmetikumot. Az újdonság a birkagyapjú zsírjából nyert hatóanyag, az eucerin, az első víz-olaj emulgátor volt.

Időközben a Beiersdorf AG (melynek mai fő tulajdonosa a Tchiboból kinőtt maxingvest AG) egy egész birodalmat hozott létre.

A konszern húzóereje azonban ma is ez a márka. 2004-ben a Nivea néhány termékét kritizálta az Öko-Test fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi magazin, mert vizsgálatai szerint a termékek formaldehidet tartalmaztak, ami rákkeltő, allergizáló. A cég ekkor felhagyott a gyanúba került adalékanyagok használatával, s így túllépett a kritikus időszakon.

A sikerhez a szinte a kezdetektől alig változott kék-fehér dizájn is hozzájárult. A jellegzetes „niveakék” az első olyan termékszín, ami egy márkával azonosítható. A Nivea a széles tömegeket célozza meg, imázsa szerint termékeit az egész család használhatja. A fociválogatott most szabályt erősítő kivétel, többnyire ugyanis sikeresnek látszó átlagembereket szerepeltet, akik azt az érzést keltik a vevőkben, hogy ezek akár ők is lehetnének: boldog párok, harmonikus családok, sportos fiatalok. „Mint a szomszéd lány, csak egy hajszállal csinosabb” – ahogy a konszern szóvivője fogalmaz. A stratégia sikeres: A Nivea 28 országban piacvezető a bőrápolók között, 23 országban az arcápolás területén.

WEYER BÉLA

a HVG tudósítója, Berlin

Külföldön népszerűbb

Máig nem csitulnak a perek a legismertebb orosz vodka, a Sztolicsnaja körül, amelynek márkanevét – több tucat más ismert italéval együtt – a Szovjetunió szétesése után, 1997-ben egy orosz vállalkozó, Jurij Sefler vásárolta meg.

A 2000-es évek elején azonban a moszkvai kormány észbe kapott, és megpróbálta visszaszerezni az ellenőrzést a termék fölött. A jogokat ugyanis annak idején mindössze 300 ezer dollárért szerezte meg az üzletember, miközben az orosz számvevőszék már 2001-ben 400 millió dollárra becsülte csak a Sztolicsnaja és egy másik ismert vodkabrand, a Moszkovszkaja értékét. Ez az összeg pedig azóta tovább nőtt, becslések szerint a 2-3 milliárd dollárt is eléri. A moszkvai erőfeszítések azonban csak részsikerrel jártak: az orosz piacon hazai forgalmazású Sztolicsnaját kapni, míg a világ nagy részébe – latin átírással, Stolichnaya vagy a leegyszerűsített Stoli néven – Sefler hollandiai cége, az SPI szállítja.

A Sztolicsnaját, amelynek neve oroszul fővárosit jelent, 1938-ban jegyezték be a Szovjetunióban. Gyártása – Viktor Szvirid szeszfőző mester receptúrája alapján – egyes adatok szerint 1941-ben, a német blokád alá vett Leningrádban, mások szerint 1944-ben kezdődött el, és a szovjet katonák vodkaellátásában is nagy szerepe volt.

Jellegzetes, piros keretes címkéjével, rajta a Vörös tér szomszédságában nemrég lebontott majd újjáépített Moszkva Szállóval, 1971-ben jelent meg az Egyesült Államokban, és olyan népszerű lett, hogy becslések szerint csak ott, évi egymilliárd dolláros bevételt hoz az SPI-nek. De szívesen isszák más országokban is: egy orosz piackutató cég adatai szerint 2008-ban 33 millió litert adtak el belőle külföldön. Vagyis a világban sokkal nagyobb a kereslet iránta, mint Oroszországban, ahol mára megkopott a neve, és a hazai vodkapiacon elenyésző a részesedése.

POÓR CSABA

a HVG tudósítója, Moszkva

Gömbölyded szimbólum

Mi a közös a lipicai lovakban, a négylovas fiákerekben, és a Mozart-golyókban? Valamennyien az osztrák identitás részei, a Monarchia hangulatát idéző, idegenforgalmilag is jól értékesíthető nemzeti szimbólumok.

A gömbölyded álomcsoki a szintén nemzeti ereklyévé emelkedett zeneszerző, Wolfgang Mozart szülővárosához, Salzburghoz kötődik. Ott találta ki 1890-ben a finom ízek gyártója, Paul Fürst cukrászmester a négyrétegű, 17 grammos kalóriabombát: kívül nemes csokoládéval, belül kétrétegű nugáttal, s a csodafalat mélyén különleges marcipánnal. Hiába édesítette meg a világ száját a tehetséges cukrász, egy dologról elfeledkezett: az aranyborítású, Mozart-képpel díszített csemegét levédetni. Ezért aztán ma 15 gyártó gömbölyíti a különleges édességet, s miközben szép hasznot húz a bel- és külföldön egyaránt rajongott termékből, élethalálharcot vív egymással. A legelszántabb küzdő a Mirabell cég, amely „Igazi salzburgi Mozart-golyó” néven forgalmazza a különösen az osztrák turisztikai központokban hemzsegő bájételeit. A Mirabell Grödingben termel, már ő sem kézzel, hanem géppel formálja a csokikat, s mondhatja magáénak a piac 90 százalékát. Tavaly 46 milliós forgalmat ért el, a kuglik 30 százalékát külföldön, 30 országban értékesítette. A finomság immár mini golyócskák formájában is megjelent, 40 grammos kiszerelésben, félmillió eurós beruházás nyomán. Az osztrák álomtörténetnek azonban van egy kis szépséghibája, a Mirabellt ugyanis lenyelte az amerikai Kraft Food konszern.

A nemzeti szimbólumot az év végén újabb csapás éri, az évi mintegy 100 millió golyócska csomagolását áttelepítik a nyugat-csehországi Planába. A beborítást követően innen szállítják majd ki a kuglikat a megrendelőknek. Hogy hányan maradnak a 243 fős salzburgi csapatból? A szakszervezetek szerint 40-50 állás vész el, a munkáltató 20-25 fős veszteséggel számol.

A többi Mozartkugeln-gyártó közül a legelismertebb a nápolyi-király Manner cég, amely a Nestlétől szerezte vissza a legrégibb kalózgyártó édességtermelőt, a tullni Victor Schmidt & Söhnét. Ausztriában gyakoriak a „csokikuglizások”, ilyenkor szakértőknek kell megállapítaniuk, hogy melyik marcipános-nugátos finomság a legfinomabb. Azt hallani, hogy az ízek és a formák között nincs összefüggés, a csáléra sikeredett gömböckék is lehetnek nagyon finomak.

FÖLDVÁRI ZSUZSA

a HVG tudósítója, Bécs

Napfény helyett csoki

Ha bárkit megkérdeznénk, mi jut eszébe először Belgiumról, a legtöbben valószínűleg a csokoládét említenék, no persze ha az EU-t válaszolóktól eltekintünk. Csokoládé kapcsán pedig Belgiumban nem lehet elmenni egy Godiva bolt kirakata előtt „pavlovi reflextünetek” nélkül.

Noha közel nincs a tíz legnagyobb csokoládévállalat közt, nem is törekszik erre. A Godiva márka a luxus csokoládéfogyasztást kínálja széles körben kifizethető áron. A kommersz luxusként is értelmezhető piaci pozícióinak köszönhetően világszerte 450 üzletet üzemeltet a cég New Yorktól Tokióig. A csokiélményt azonban jól érzékelteti, hogy a hetvenes években a kulináriával foglalkozó magazinok úgy írtak a Godiva üzletekről, mintha azok ékszerboltok lennének. A vásárló a kiválasztott árut ma is arany díszdobozba csomagolva, masnival átkötve viheti haza.

Története 1926-ban Brüszszel főterén kezdődött, ahol Joseph Draps csokoládékészítő megnyitotta első üzletét. A hatvanas évektől terjeszkedni kezdett, megnyílt az első Godiva üzlet Párizsban, majd 1966-ban megjelent az USA-ban is, elsőként a New-York-i Fifth Avenue luxusboltjai közt. Ma már annyira népszerű, hogy több boltot üzemeltet, mint az öreg kontinensen. Talán ennek is köszönhetően sok amerikai azt hiszi, hogy a Godiva hazai. És nem tévednek nagyot: a vállalat kétharmadát ugyanis a Draps család a hatvanas évek végén eladta az amerikai Campbell-birodalomnak. A céget két éve a török Yildiz Holding vette meg, 850 millió dollárt fizetve a Campbellnek. A Godiva sikerének az exkluzivitás megőrzésén túl a kiváló marketing a titka, például már 1995-ben létrehozták weblapjukat. A nyálelválasztást serkentő honlapjukon telefonos csokirendelést is kínálnak.

FOLK GYÖRGY

a HVG tudósítója, Brüsszel