Valamirevaló cég nem létezhet a „társadalmi felelősségvállalás”-nak nevezett tevékenység nélkül, még akkor sem, ha az olykor kényszerű, netán kényszeredett, sőt gyanús PR-elemeket is tartalmaz. Persze jó példák is vannak, csak kevesen…

Olvasom az újságban, hogy a jeles húsipari cég karácsonyra a társadalmi felelősségérzettől átszellemülten 100 adag elősütött valamit adott a hontalanok egy kiválasztott csoportjának. Nem nehéz megsaccolni az összeget, amivel egy cég egy ilyen jó apropó kapcsán hozzájárulhat a társadalom felemelkedéséhez, és azt sem, hogy mennyibe kerülhet a nemes gesztushoz kapcsolódó kis ünnepség és PR-kampány lebonyolítása. A nagy tekintélyű multi szívét is megérintette a válság okozta ínséges helyzet, ezért a dolgozók prémiumára szánt összeget inkább a munkanélküli családtagoknak adta oda, munkáért cserébe. Természetesen méltó csinnadrattával. A CSR fennkölt szelleme nemcsak elérte kis hazánkat, hanem fényes példák sokaságával bizonyítja diadalútját. Jó hírem van! Nálunk már egyetlen olyan vállalat sincs, amelyik ne vállalna felelősséget a társadalom iránt. A nagy kereskedőlánc például sokáig tart nyitva, mert felelősséget érez azért, hogy „a dolgozók késő este is tudjanak vásárolni”. Az élelmiszergyártó kombinát annyira felelősnek érzi magát értünk, hogy „igyekszik csak egészséges élelmiszereket árulni.”(?) A nagy bútorcég a felelősségtől áthatva „kevesebb mérgező anyagot alkalmaz termékeiben.” (Hát nem rendes?) A vasúttársaság összeszedi a szemetet a sínek mentén, hogy szépüljön az ország. A vegyi gyár meg nem engedi be az ipari szennyet a folyóba. (Annyira odafigyel ránk). A nagynevű étteremhálózat újrahasznosítható papírba csomagol, nehogy megfulladjunk a szemétben. (Szem nem marad szárazon!) Ez a másik meg feljáratot csinál a kerekes–székeseknek (na nem azért, mert jogszabály van rá, hanem) mert ő „felelősnek” érzi magát. (Hogy oda ne rohanjunk!) Szemezgessünk még egy kicsit a társadalmi felelősségvállalásról szóló éves jelentésekből: A telekommunikáció egyik éllovasa például arra büszke, hogy mobiltelefonra szerelhető gyerekzárral támogatja a társadalom pedagógiai céljait. (Még szerencse, hogy valakinek eszébe jutott.) A biztosítótársaság a felelősségtől átitatva „jelentős hangsúlyt fektet munkatársainak a korszerű ismeretek elsajátításához” (Nemes lélekre vall!) A rangos kiadó segíti a kismamák visszatérését a munkába. (Ez igen!) Az óriási bank annyira aggódik ügyfelei egészségéért, hogy futóversenyt rendez számukra. (Semmi se drága!) A még óriásibb bank pedig inkább vesz még egy csomó számítógépet, csak ne kelljen annyi fát kivágni a sok papírért. (Hála nekik!) Egy részvénytársaság kivételesen „felelős munkáltatónak” érzi magát, mert munkatársainak melegétel-utalványt, munkáltatói kölcsön lehetőségét és albérleti hozzájárulást is felkínál. (A társadalom nevében is nagyon-nagyon köszönjük!) És a csúcs: a regionális víztisztító mű a társadalmi felelősségvállalás jegyében azt a fantasztikus felajánlást teszi, hogy tiszta vízzel látja el a környék lakóit. Sőt mi több; hogy ne maradjon titokban, szép kis műnyomott kiadványban ország-világ tudomására is hozza a Nagy Tettet. Az értelmező szótár szerint felelősséget mindig valamiért lehet vállalni. Például a társadalomért. És azért, hogy szabad-e felelőtlenül kitűzni a társadalomért vállalt felelősség jelvényét… azért ki vállalja a felelősséget? 

Sas István  reklámpszichológus

A definíció
„A szervezet kimutatja felelősségét a társadalomban felmerülő gondok, problémák megoldására, és a megoldás érdekében tett erőfeszítéseivel segíti a társadalom tagjainak együttműködését” – szól Kotler úr látomása a kívánatos társadalmi-gazdasági jövőképről (Philip Kotler nemzetközileg elismert marketingszakember).