Az elmúlt évek folyamán és különösen az uniós csatlakozás óta dinamikusan nőtt az élelmiszerek behozatala. A kérdés az érdeklődés homlokterébe került: egyesek szerint a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar bajainak egyik fő oka a megugrott import, amelyet előbb etikai kódex kidolgozásával, majd új törvénnyel próbáltak megfékezni. 

Cikkünkben felmérjük az import arányát a hazai termékpiacokon és magyarázatot keresünk a növekedés okaira. Magyar terméknek a Magyarországon előállított élelmiszert tekintjük – függetlenül attól, hogy alapanyaga hazai vagy import eredetű-e.  

Ami sok, az sok

A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar nemzetközi, de mindenekelőtt az Unió piacán megnyilvánuló versenyképességét tükrözi az egyes termékcsoportok külkereskedelmi mérlege. A Magyarországon is előállítható élelmiszerekből a jelentős nettó importőri pozíció versenyképességi problémákat jelezhet.  2008-ban a legnagyobb nettó importtöbbletet mutató termékcsoportok a következők voltak (millió euró): csokoládé 92, sajt 88, táplálékkiegészítők és egyéb élelmiszerek 85, cigaretta 76, keksz és ostya 73, margarin 69, szesz és likőr 52, cukor 37, mártás és ételízesítő 27, joghurt 24.  Az utóbbi években a Magyarországon működő multinacionális élelmiszer-ipari cégek számos termék gyártását megszüntették, illetve csökkentették, miközben a régió más országaiban bővítették termelésüket. Ezeket a termelésáthelyezési döntéseket versenyképességi szempontok alapján hozták (margarin, csokoládé, édesipari lisztesáru, cigaretta), azok tehát magyar gyengeségeket jelezhetnek.  

Az import aránya behozatalban

Az Agrármarketing Centrum megbízásából a Kopint-Tárki 2008-ban felmérést végzett az import növekedésének okairól a következő fontos termékpiacokon: tej, sajt, tojás, étolaj, paradicsom, paprika, burgonya, vöröshagyma, alma, bor.  Az import egyes esetekben az ár, más esetekben minőség és választék tekintetében bizonyul  jobbnak  a  hazai árunál.  A külföldi áru rendszerint egyaránt jelen van az alacsony árú és a magas minőségű prémiumszegmensben is – jól alkalmazkodva a magyar fogyasztók többségének árérzékenységéhez, illetve a kereslet polarizációjához.  

Az import aránya az üzletláncokban

2008 decemberében felmértük a 12 legnagyobb üzletlánc kínálatát az említett élelmiszerekből. Az import arányát a következő mutatóval mértük: import eredetű cikkelemek száma / összes cikkelemek száma (%).  Ezek szerint az import aránya a vizsgált termékkörben összességében 27 százalékos volt (a termékcsoportok és a láncok adatainak számtani átlaga).  A paradicsom és a paprika esetében az import decemberi magas részarányát a magyar termelés éghajlati hátrányai magyarázzák: a behozatal döntő része Jordániából, Marokkóból, Spanyolországból, Olaszországból és Izraelből származott, illetve kis részben Hollandiából. Az egyik hipermarketben 2009 áprilisában paradicsomból már csak 66 százalékos, paprikából 50 százalékos importarányt találtunk, augusztusban pedig már csak magyar paprikát és paradicsomot. Az egyik diszkontlánc viszont áprilisban és augusztusban is csak importparadicsomot árusított; áprilisban csak importpaprikát – és csak augusztusban hazait. A vizsgált termékkörben az importarány a külföldi tulajdonú láncokban átlagosan 30 százalékos volt (az egyes láncok adatai 24 és 36% között változtak), a hazai láncoknál 20 százalékos (19-21%).  

Hódít az olcsó?

Az importot gyakran éri a vád, hogy gyenge minőségű, ezért olcsó, ezzel hódítja meg az árérzékeny magyar fogyasztót.  Az import és a hazai áru árszintjét a tej, a sajt és a bor esetében hasonlítottuk össze. Import dobozos friss tejet (1,5% zsírtartalom) a vizsgált 12 lánc közül csak négy árusított – nyilván a termék romlékonysága miatt. A hazai friss tej átlagára 215 Ft/liter volt, az importé 236 Ft/liter, a hazai friss tej tehát 9 százalékkal olcsóbb az importnál.  A dobozos ultrahőkezelt (UHT) import tej (szintén 1,5% zsírtartalmú) csaknem minden láncban megtalálható a hazai UHT-tej mellett. Átlagára 176 Ft/liter, míg a hazaié 222 Ft/liter – a hazai tartós tej tehát 26 százalékkal drágább. Könnyebb kezelhetősége (hónapokig eltartható hűtés nélkül is) és némileg alacsonyabb beltartalmi értékei miatt az UHT-tej a legtöbb országban olcsóbb a friss tejnél. Alacsonyabb árát az is magyarázza, hogy az utóbbi években puffertermékké vált: a szerződések alapján felvásárolt, de feleslegnek mutatkozó nyerstejet tartós tejként „mentik meg”.  Ha azonban a friss és az UHT-tej piacát a legtöbb fogyasztóhoz hasonlóan egyetlen piacnak tekintjük, a hazai tej átlagára 218 Ft/liter, az importé 198 Ft/liter – a hazai tej tehát 10 százalékkal drágább.  Az üzletek pultjainál kimért vágósajtok, illetve a pulttal nem rendelkező diszkontoknál a darabolt és csomagolt natúrsajtok átlagára 2248 Ft/kg (hazai sajtok), illetve 2764 Ft/kg (importsajtok) – a hazai sajtok tehát 19 százalékkal olcsóbbak. A sajtok árai egyébként igen széles skálán mozogtak: a legolcsóbb egy 799 Ft-os német sajt volt, a legdrágább pedig egy 9990 forintos francia. A hazai sajtok alacsony átlagárát nyilvánvalóan minőségi és választékbeli eltérések magyarázzák: a magyar sajtok legtöbbje az alsó árszegmensben helyezkedik el és többnyire Trappista fajta, míg a prémiumszegmensben szinte csak külföldi sajtot találunk. Az olcsó sajtok árkategóriájában (vágósajtoknál 1500 Ft/kg alatt, darabolt sajtoknál 2000 Ft/kg alatt) viszont a hazai és az importsajtok átlagos árszintje megegyezik. Tekintettel arra, hogy a vásárlások nagy része erre a szegmensre esik, az import közel 50 százalékos részarányát a fogyasztásból az magyarázhatja, hogy a hasonló árszint mellett a fogyasztók az import minőségét semmiképpen sem értékelik gyengébbnek. Másfelől viszont az egyes láncokban kapható legolcsóbb sajt az esetek nagy többségében külföldről származott – a legtöbbször Németországból, egyes esetekben Ausztriából és Lengyelországból.  

Ár és minőség

A különösen gazdag borkínálat árszintjét egy-egy diszkont-, szuper- és hipermarketláncban vizsgáltuk meg. A kiválasztott diszkontban 68-, a szupermarketben 158-, a hipermarketben 285-féle bort árusítottak.  Összességében a hazai borok átlagosan 20 százalékkal voltak olcsóbbak az importnál (diszkont: hazai 707 Ft/palack, import 988 Ft/palack; szupermarket: hazai 1024 Ft/palack, import 1155 Ft/palack; hipermarket: hazai 985 Ft/palack, import 1232 Ft/palack) A sajtokkal ellentétben a boroknál az import magasabb árszintjét nem a prémiumszegmensben való erősebb jelenlét okozza – éppen ellenkezőleg: a drágább borok között jóval magasabb a hazaiak aránya. A különbség magyarázata a legolcsóbb borok kategóriájában van: az 500 Ft/liter alatti borok a magyar borok kínálatának jelentős részét teszik ki – a vizsgált hipermarketben például 43 százalékát –, a külföldi borok közül viszont nagyon kevés található ebben a szegmensben, azok inkább a 700 és 2000 Ft/palack közötti középkategóriában koncentrálódnak. A hazai borok az 500 Ft/palack alatti szegmensben is olcsóbbak 8-10 százalékkal az importnál.

Honnan jön az import?

Egyes vélemények szerint a külföldi tulajdonú láncok importjának eredetét többnyire a cégek nemzeti hovatartozása határozza meg, azaz például a német láncok előnyben részesítik a német eredetű árut. Ezt a feltevést üzletlátogatásaink az esetek többségében nem igazolták.  A tej esetében négy lánc, illetve tulajdonosi csoport egyáltalán nem importált az „anyaországból”, egy lánc importjának a fele származott onnan, egy tulajdonosi csoport három üzletláncában viszont a tejimport kétharmada az anyaországból származott, tehát itt lehet összefüggés. Magyar szempontból fontos tanulság azonban, hogy a multinacionális láncok tejimportjának jelentős része cseh, szlovák és lengyel eredetű – igazolva, hogy a versenyképes termelők és feldolgozók áruja eljuthat a régió más országainak üzleteibe is.  Sajtot egy lánc egyáltalán nem importált az anyaországból, négy láncnál az anyaországból származó behozatal az összes importnak csak kis hányada, egy másik láncnál a fele, két diszkontláncnál viszont a döntő többsége.  Hasonló torzítást tapasztaltunk a bor esetében az egyik hipermarketben, ahol az import kétharmada érkezett az anyaországból – egy másik hipermarketben viszont csak az egyharmada. Összességében a három terméknél 18 esetből hétben találtunk az anyaország irányába mutató torzítást, nyolc esetben viszont egyáltalán nem érkezett import az anyaországból, vagy csak nagyon kevés.   

Szabó Márton Kopint-Tárki

A legnagyobb növekedés
 Az uniós csatlakozást megelőző időszakhoz viszonyítva, 2003 és 2008 között a legnagyobb árbevétel-növekményt mutató termékcsoportok a következők (millió euró): cukor 125, sertéshús 120, szesz 107, csokoládé 104, cigaretta 102, sajt 95, keksz és ostya 88, táplálékkiegészítők és egyéb élelmiszerek 86, alkoholmentes üdítő és ásványvíz 69, tej 59, margarin 58, baromfihús 53, kolbász és szalámi 45.