Hol van az már, amikor a 19. század végén gróf Hugonnai Vilma több évtizedes harcot folytatott azért, hogy Svájcban megszerzett orvosi diplomájával itthon is gyógyító tevékenységet folytathasson? Ma már a nők tanulhatnak, dolgozhatnak, lehetnek tanárok, orvosok, traktorosok, metró- és cégvezetők egyaránt.

Nesze neked egyenjogúság, mondják azonban mégis, amikor a nők megsokasodott terheikre, nehezen összeegyeztethető szerepeikre panaszkodnak. Cikkünk a ma sem könnyű női karrierről szól, és kérem, olvasásakor tartsák evidenciában: jelen írás is egy nő tollából – pontosabban laptopjából – származik. 

Valamit szögezzünk le az elején: a nők mindig nagyon sokat dolgoztak. Csak szűk kiváltságos rétegnek jutott gyertyafényes, pezsgős vacsorás polgári-főúri idill, a jelentős többség számára az élet folyamatos küzdelmet jelentett: az asszony gyerekeket szült és nevelt, dolgozott a házban, a ház körül és a földeken vagy éppen napszámosnak szegődött el, cselédnek, pesztonkának akár már kislány korában. Elviselte munkaadója, majd gyakran férje, azaz „ura” hatalmát, tűrte, amit rámért a sors. Amikor az iparosodás során a gyárakban is szükség lett a nő munkaerejére, mehetett, három műszakba is akár, a tradicionális otthoni feladatok mellett. Női karrier? Csupán néhány évtizede létezik ez a szókapcsolat. Ennyi idő alatt azonban a „gyengébb” nem bebizonyította, hogy bármire képes, sőt… 

Elsődleges szempont a tehetség

Ma már sem nem, sem életkor, sem származás alapján nem különböztethetőek meg az emberek – elvileg. Amikor a multinacionális cégek a rendszerváltozás után megjelentek Magyarországon, még fel lehetett adni olyan hirdetést, hogy milyen végzettségű és képességű férfi vezetőt keresnek. De már nem sokáig. A nyugati demokráciából hozott szervezeti kultúra elterjedése mellett a diszkrimináció tiltása is sokat lendített a nők helyzetén – állítja Joó Zsuzsa karriertanácsadó. Lapunk előző főszerkesztője ma a többek között diplomás nőkre is koncentráló Karrier Iskola Kft. tulajdonos-ügyvezetője, így nagyon sok elméleti és gyakorlati ismerettel rendelkezik a témában. Az FMCG-piac mindig nagyon innovatív terület volt, ahol a cégek vezető-kiválasztásának elsődleges szempontja a tehetség. Mint Joó Zsuzsa elmondta, egy multinacionális vállalatnál a termékmenedzseri munka középvezetői pozíciónak számít, hiszen ebben a feladatkörben már komoly pénz fölött diszponálnak, felelős döntéseket hoznak. De ugyanígy vezetői poszt a key accounti, területvezetői vagy akár hipermarket-igazgatói állás is. Ezekben a munkakörökben ma már egyre több nőt fedezni fel, úgy tűnik, valóban csak a képességek számítanak. Pontos mérések nincsenek arra vonatkozóan, hogy kifejezetten az FMCG-területen dolgozó női vezetők milyen arányt képviselnek, de Joó Zsuzsa szerint már néhány éve is meghaladta a 20 százalékot.  

Harmóniára pedig szükség van

A statisztikai megközelítés helyett a minőségre helyezi a hangsúlyt a női karrierút elemzésekor dr. Dombovári Ella: „Nem lehet cél az, hogy ugyanannyi női vezető legyen, mint férfi. Az egyenjogúság nem merülhet ki abban, hogy egyformán értékeljük a női és férfi munkavállalókat. Sokkal fontosabb szempont, hogy mindkét nem számára biztosítsuk a lehetőséget: úgy éljenek, olyan életpályát, szakmai karriert járjanak be, amilyet akarnak, amit kedvük, tehetségük, képzettségük lehetővé tesz” – vallja a Szent István Egyetem vezetőképzéssel foglalkozó docense, aki szerint a nők alapvetően más feladatkörre vannak predesztinálva, számukra a kiegyensúlyozott élet megteremtése az elsődleges. Általában vezetőként is a szervezet harmóniájának, biztonságának megteremtésére törekszenek, ezért, ha megfelelő számú nő található a döntéshozók között, stabilabban, nagyobb biztonságban van a vállalat, mintha kizárólag férfiak irányítanák. A férfiak kockázatvállalóbbak és talán merészebben, gyorsabban döntenek, erőteljesebben motiválja őket a pénz, a nők viszont megfontoltabbak, és talán ösztönösen megérzik a veszélyt, ám kevésbé mernek fizetésemelést kérni. Ez is oka lehet annak, hogy ma a „gyengébbik” nem kevesebb fizetést visz haza, mint ugyanabban a pozícióban, ugyanolyan képesítésekkel dolgozó férfikollégái. Pedig a nők jótékony jelenlétére olyan kutatások is utalnak, melyek szerint, ha több nő is helyet kap egy cég igazgatótanácsában, akkor megnő az adott vállalat forgalma. Az intuíció, érzelmi intelligencia meghozza az eredményt.   „A vezetés egy misztifikált fogalommá vált napjainkban. Ha egy nő jól irányítja a családját, az éppen olyan teljesítmény, mintha egy nagy céget vezetne. Persze, én is azt mondom, hogy azokat a nőket, akik vezetésre alkalmasak és kedvük is van hozzá, támogatni kell. Ma még kevesen kapják meg azt az esélyt, hogy egyáltalán kiderüljenek valódi irányítói képességeik” – véli Dombovári Ella.  

Plafon, üvegből

Minden nő számára talán a legnehezebb a munkahelyi karrier és a családi teendők összehangolása, az életpálya menedzselése – írja Koncz Katalin Nők a munkaerőpiacon című könyvében. De a történelmileg kialakult társadalmi szerepek is nehéz helyzetbe hozzák őket. A családalapítás, gyermekszülés akár többször is megszakítja, felfüggeszti a munkahelyi karriert. Ráadásul, felmérések szerint, a nők még ma is háromszor, négyszer annyi házimunkát végeznek, mint a férfiak. A túlterheltség, a kevés szabadidő következménye, hogy a nők korlátozottabban vesznek részt a képzésben, kevesebb lehetőségük nyílik kapcsolatépítésre. Joó Zsuzsa egyetért ezekkel a megállapításokkal, de hozzáteszi, hogy az önbizalomhiány is fékezheti az előremenetelt. Véleménye szerint a nők gyakran képességeik alatt vállalnak munkát, szoronganak, hogy nem tudnak elég időt tölteni a családjukkal, és olyan nagyon meg szeretnének felelni a hagyományos szerepeknek, hogy csak ritkán kérnek segítséget. Pedig bátran megtehetnék, hogy a házimunka legalább egy részét másra bízzák. A női karrier egyik gátjaként említi az úgynevezett üvegplafon-jelenséget is. Shannon L. Goodson fedte fel azt az érdekes attitűdöt, amely szerint a nők a karrierhez az önmenedzselés és önreklámozás helyett inkább a túlmunkát választják. Ráadásul a nők sokkal kevésbé segítik elő azonos nemű kollégáik boldogulását. Nagyon összetett tehát, hogy egy nő miért torpan meg legtöbbször bizonyos határon, az üvegplafonnál, a karrierben. Ez a láthatatlan határ alapvetően a társadalmi beidegződésekből eredeztethető, de a nők maguk is részt vesznek fenntartásában. „Mire fölmérik saját képességeiket és elismerik értékeiket, gyakran már késő. Negyvenéves kor fölött szinte lehetetlen elhelyezkedni” – mondja a karriertanácsadó.  

OÁ

Az első magyar orvosnő

Hugonnai Vilma grófi család ötödik gyermekeként született. Alapismereteit otthon, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulójaként szerezte. Akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egy nő sem Magyarországon. Mikor megtudta, hogy Zürichben nők is szerezhetnek orvosi diplomát, Svájcba ment. 1879. február 3-án védte meg disszertációját és orvossá avatták. Itthon diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a nosztrifikálást. Ekkor szülésznői vizsgát tett és bábaként működött. 1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy a nők Magyarországon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak. Zürichi oklevelét végül 1897. május 14-én ismerték el, amikor Budapesten (is) orvosdoktorrá avatták.  Forrás: www.wikipedia.hu

Aki megcsinálta a szerencséjét

„Tudom, férfias munkát végzek” – summázza dr. Oroszné dr. Prekop Erzsébet, a Miskolci Likőrgyár Zrt. vezérigazgatója arra a nem túl empatikus kérdésre, hogy mit keres egy hölgy egy „pálinkás” cég élén. Persze azért ne csapjunk rögtön a közepébe: az ügyvezető asszony rendesen megalapozta vezetői pozícióját, hiszen mezőgazdászi végzettsége mellett szakmérnöki, mérlegképes könyvelői, közgazdaság-tudományi diplomákat is fel tud mutatni, mindezek mellett agárszakközgazdászként doktorált. A céghez 1989-ben került, három év múlva pedig már vezeti is az akkoriban romokban lévő vállalatot. „Másfél milliárdos adóssággal küszködtünk. Gyakorlatilag mindenkinek tartoztunk; bankoknak, beszállítóknak, és természetesen az államnak is. Vevőink nem fizettek, azzal a felkiáltással, hogy úgyis hamarosan tönkremegyünk. Az Állami Vagyonügynökség csupán néhány hónapra kért föl vezetőnek, mindössze addig, amíg gyorsan eladják a fejünk fölül a céget” – emlékszik az első időszakra. Férfi kollégái aggódtak is érte, és persze egy kicsit tamáskodtak is: ha egy férfi tönkretette a céget, miért pont egy nő hozná egyenesbe. Prekop Erzsébet inkább a családját féltette. Kisebbik lánya ötödikbe járt, és a nagyobbik is csak elsős gimnazista volt. Rendezett, kiegyensúlyozott életet éltek, szerencsére a gyerekek mellett férje is támogatta. „Nélkülük nem sikerült volna. Nagyon családcentrikus vagyok, az anyaság a legfontosabb számomra. Ha azt láttam volna, hogy a lányoknak nagyobb szükségük van rám, akkor biztosan más utat választok” – mondja, s örömmel meséli, milyen szépen alakul mindkét gyerek élete: egyikük ügyész, másikuk is jogász. De nem csak a család, a cég is sikertörténet. A rövid időre tervezett cégvezetésből tartós vezetői pozíció lett, hiszen rendbe tette a vállalatot. Sőt öt éve új, a nevével fémjelzett prémium pálinkamárkát is útjára indítottak, folyamatosan beruháznak, mindig történik valami a házuk táján. Persze voltak nehézségek is, de ezeken sikerült túllendülniük. „Néhány döntésemet álmatlan éjszakák sora előzte meg, de utólag helyesnek bizonyult az irányvonal, ami mentén a céget irányítottam. Lehet rosszul dönteni, de nagyot nem szabad tévedni” – vallja Oroszné Prekop Erzsébet, s hozzáteszi: „Talán szerencsém volt. Bár azt szokták mondani, szerencséje annak van, aki megcsinálja.”   

Életre szóló kötődés

Berkics Bernadett a főváros III. kerületében irányítja a 6 ezer négyzetméter alapterületű Interspar áruházat. A fiatal és mosolygós vezető 1996 óta dolgozik a cégnél. Először egy harkányi szupermarketben volt pénztáros, majd ugyanott boltvezető-helyettes. Amikor Pécsett megnyílt az Interspar hipermarket, az élelmiszerosztály vezetését bízták a felsőfokú kereskedelmi képesítéssel rendelkező Bernadettre. Budapestre az ezredfordulón került, rá öt évre már áruházvezetőként több mint 140 embert irányított. „Nem vagyok karrierista típus, mindig az élet hozta az új feladatokat”– meséli. Munkáját nagyban segíti, hogy a csapat magja szinte egy nagy család, tisztelik egymást, meghallgatják a másik véleményét. A munkatársak támogatására szüksége is volt, amikor 2007-ben megszületett kislánya. Végiggondolta, mi lenne a legjobb megoldás mind családja, mind munkahelye számára, és úgy döntött, fél évig marad otthon.  „Mindent alaposan megterveztünk, a párommal éppen úgy, mint vezetőimmel. Nagyon jó a kapcsolatom a régióvezetővel, aki mindenben mellettem áll. Arra az időre, amit kihagytam a munkából, ideiglenesen egy új áruházvezetőt helyeztek a hipermarket élére. Jó volt tudni, hogy van miért és hová visszajönnöm” – emlékszik vissza. Persze érzelmileg azért megviselte, hogy férje maradt otthon gyesen még egy évig, attól félt, kimarad a fontos pillanatokból. „Detti, a kislányom mintha csak megérezte volna, hogyan segíthet nekem a legjobban, mindent akkor csinált először, amikor otthon voltam” – mondja ma már felszabadultan. Ugyan a hétköznapok most sem egyszerűek, hiszen egy kisgyermek gyakran beteg, stabil családi és munkahelyi háttérrel minden probléma megoldható és áthidalható. Ma már elképzelhetetlen, hogy ne kettős mércével mérjen: míg otthon az óvodás életre készülnek, addig a munkában embereket irányít, másodlagos kihelyezésekről dönt, igyekszik a legjobban megszervezni a folyamatokat, hogy a fogyasztók körében népszerű hipermarket mindenki számára a maximumot nyújtsa. A Spar iránti kötődés pedig ma már családi: „a kicsi bárhol felismeri a cég emblémáját”– nevet Berkics Bernadett.