El sem hiszem, hogy amit láttam, az valóság!  És azon tűnődöm, hogy lesz-e valaha bátorság magyar marketingesben, hogy egy ehhez hasonló „hőstettet” véghezvigyen. Pedig a hazai marketinges közösség roppant büszke arra, hogy két évtized alatt gyorstalpaló képzéseken „jelesre” megtanulta a szakma nemzetközi fogalmait és működési szabályait.   

Talán túl jól is. Mert ezeket a megtanult. „szabályokat” már-már vallási fanatizmusra jellemző áhítattal és alázattal hajtják végre – nagy tisztelet a kivételnek –, valamiféle vélt felső hatalom dogmáinak vélt kényszere alapján. Valódi eladási gondolatok helyett csak úgy hemzsegnek a házi „bullshit-generátorokban” előállított, mellébeszélő hárombetűs angol  „izék”, mint a ROI, POS, CGM, USP,  BTL, SOV, CPT, CRM, AFF, TGI, SEO, AST, ROB  és társai.  Ma már nem lehet eladni, csak penetrációt növelni, promotálni, kommunikálni, targetálni, kontaktálni, pozicionálni, szekventálni, szegmentálni és valorizálni, na és persze edukálni a vásárlót!  No jó. Kis szakmai elfogultsággal ez így még rendben is lenne. A baj az, hogy úgy tűnik, a legtöbb helyen ez sok „Hárombetűs” maga a cél. Nem pedig a célhoz szükséges eszköz. 

Lehetséges lehetetlen
Nos, ami egy amerikai üzletben szinte kiszúrta a szemem, az egy furcsa nevű margarin volt: I Can’t Beleive It’s Not Butter!  Ami annyit tesz, hogy e termék neve magyarul: Elsemhiszemhogyeznemvaj. El tudja valaki képzelni, hogy egy efajta eretnek megoldás Magyarországon megvalósuljon? Kizárt! Hisz a brandépítésről tanultak alapján azonnal szemétkosárba dobnák a „piacbevezetésre teljesen alkalmatlan” márkanévjavaslatot. Merthogy: nem kifejező, nem szimbolikus értelmű, hosszú, nyakatekert, nehezen lajstromozható, nehezen használható,  stb… Mi is lenne, ha Joli néni a sarki közértesnél így kommentálná vásárlási szándékát: „…adjon nekem aranyoskám két doboz elsemhiszemhogyeznemvajat!” Akkor meg hogyan lehetséges, hogy a híres-neves Amerikában – ahonnan marketingtudásunk zömét importáltuk – megcsinálták! Mit megcsinálták?! A híradások szerint két év alatt piacvezető margarint csináltak belőle!!! 

Hol vannak az ötletek?!
Miközben szakmánk felkent hozzáértői „szentélyeikben” sűrűn skandálják a mágikus marketingzsolozsmákat, addig másoknak úgy látszik „meg van engedve”, hogy azt tegyék, amit normálisan tenniük kell. Eladnak. És ahhoz kitalálnak eredeti (mondom: eredeti!), szokatlan (mondom: szokatlan!) és akár feltűnést keltő (mondom feltűnést keltő!) …mit is?  Ötleteket!  Az egykor jelesre vizsgázott kiválóságokból álló döntéshozói bizottságok (nevezzük őket „korlátolt felelősségű társaságnak”) soha nem fognak ilyen deviáns megoldásokat átengedni!  Eszük ágában sincs kockáztatni, vagy uram bocsá’ szembemenni a nemzetközi patternek langymeleg előírásaival. Biztonsági szűrőiket puccos iskolákban, nagy múltbeli tapasztalatokkal bíró, elméleti kiválóságok hangolták tökéletesre.  Döntéseiket óriási presztízsértékű multiháttér szilárdítja megmásíthatatlanná. A kollektív bölcsesség kíméletlen következetességgel vágja le a kiugróan rossz, és a kiugróan jó marketingötleteket. És százszázalékos biztonsággal marad a bevált, a középszerű, a szürke, a jellegtelen, az alig megkülönböztethető. A „tuti”. Ahol a félszemű is lehet király. Mikor köszönt be már végre hozzánk is az „elsemhiszemhogyezismarketing” felemelő korszaka?

Sas István