Akár nagy találmány is lehetne ez az „akár”! Soha nem tapasztalt erővel, már-már divatőrületre emlékeztető terjedési sebességgel tombol a kereskedelmi kommunikáció minden szegletében.

 „Akár 134 650 Ft-ot is spórolhat!”; „Akár 600 milliót is nyerhet!”; „Akár 30 százalék engedmény!”; „Akár egy élet munkáját is elvesztheti!”; „Akár három ajándékot is hazavihet!”; „Akár még ma az Öné lehet!”; „Akár a Kanári-szigetekre is eljuthat!”; Akár 40 kilót is fogyhat egy hónap alatt!”; „Akár egy perc alatt is elintézheti ügyeit!”; „Akár 68 százalékkal több haja nôhet ki!”; „Akár  2 milliárdos haszonra tehet szert!”; és az adu ász: „Akár 40 százalékkal fiatalabb lehet…” 

A nyelv mint kiskapu

Ez az „akár” nem a sziporkázó kreativitás, hanem a kényszer szülötte, efelôl ne legyenek kétségeik! Amikor egy kereskedônél ijesztôen elszaporodnak a reklám megtévesztô üzenetei miatt kiszabott bírságok, akkor mindig hasznos elôszedni a sufniból egyet azok közül a verbális eszközök közül, amelyek lehetôvé teszik a tényszerû állítás alól való jogi kibújást! Sok ilyen van. Nézzük csak, hány lehetôség adódik a „kibújásra”, vagyis a reklamációk miatti esetleges támadások elhárítására. 

• Feltételes mód használata: „nyerhet, kaphat, fogyhat, szerezhet, elmúlhat stb…” Persze csak feltételekkel, de ki a fene jár utánuk, ha az illúzió olyan kecsegtetô. Ha baj van, az üzenet így kódolható: „mi csak a lehetôségrôl beszéltünk, nem a bizonyosságról”.
• Ügynöki középfok: „Jobb, szebb, tisztább, szárazabb, olcsóbb érzés”. Na de minél, kérdezem én. Ha baj van, itt a mentség: „Mi nem hasonlítottunk össze semmit semmivel…”
• Áthárítás: „Neki sikerült; Ô tudta a megoldást; Én ezt szeretem; Az Ön választása”. Hja kérem,  Ha baj van, a kifogás rögtön kéznél van: „Mi csak azt mondtuk, hogy neki használt. És ez igaz!”
• Állítmánykerülés: „A kellemes közérzet!  Íme a ragyogás! A rozsda ellen”. Tény, ami tény: van ragyogás, kellemes közérzet és rozsdaölô is.  Ha baj van, elég csak erre hivatkozni: „Mit tehetünk? Gyôzött a rozsda!” 
• Elkenés: „Számtalan elônye van!  Ezen mindenki nyerhet!  Az egyik legjobb a maga nemében”. Való igaz, a legjobb, ha nem definiálunk semmit, csak úgy sejtetünk… Ha baj van, hivatkozhatnak arra, hogy: „Semmi konkrétumot nem állítottunk”.
• Gyengítés: „Szinte minden…; Valószínûleg a legjobb; Mintha fellélegezne!” A módosítószók csak épp annyira módosítanak, amennyi minimálisan szükséges ahhoz, hogy még hihetô legyen. Ha baj van, még magyarázkodni sem kell: „Mi csak a lehetséges kimenetelek egyikét vázoltuk”. Az „akár” ezen utolsó csoportnak egy különlegesen értékes példánya. Azáltal emelkedik ki társai közül, hogy egyszerre általános és konkrét. Nem állít valamit tényszerûen, de a felvázolt lehetôség valódi. Lehetséges. Ellenôrizhetô. Igazolható!  „Akár” matematikailag is! Az „akár” a legmellébeszélôbb ígéret a konkrét ígéretek közt és a legkonkrétabb ígéret a mellébeszélô ígéretek közt. Minden bizonnyal ez a tulajdonsága emeli ôt a legdivatosabb reklámfordulatok közé, méghozzá dobogós helyre. 

A dolgok visszája

De csak óvatosan, hölgyeim és uraim! A fogyasztó már rég nem kispályás amatôr. Annyi ideje volt kiismerni bennünket, hogy nem is kell rendkívül kifinomult érzékszervekkel rendelkeznie ahhoz, hogy azonnal kiszúrja az „akár” jelenlétét. És abban a pillanatban  bizalmatlanná válik!  Fokozott éberséggel próbálja megvédeni magát azoktól a kellemetlenségektôl, amelyeket korábban talán hiszékenységében már elszenvedett  ettôl az  „akár”-tól. A fogyasztó ilyenkor olyasmit is csinál, amit máskor esetleg nem. Például gondolkodik. Utánaszámol. Mérlegel. Gyanakszik. És ha csalódik, ha bizalmát veszti, nehéz újra megnyerni az ügyünknek. 

SAS ISTVÁN