Szeptember 17-én nyílt meg a főváros harmadik kerületében, a Csillagvár Bevásárlóközpontban a Magyar Ízek Háza. A kilencven négyzetméteres üzletben kizárólag magyar termelők adalékanyag-mentes, jó minőségű élelmiszerei kaphatók.

Azt persze sejteni lehetett az ünnepélyes boltmegnyitón is, hogy egy ilyen különleges üzlet kialakítása, berendezése és a polcok áruval feltöltése hosszadalmas és fáradságos munka. Hiszen 110 olyan hazai és erdélyi beszállítót találni, akik megütik a magasra tett mércét, nem könnyű feladat. De a tulajdonos kistermelőkről szerzett tapasztalatai a vártnál is több kérdést vetnek fel.

Együtt nőhetnének

Hogy a Magyar Ízek Háza koncepciója telitalálat, azt már az első hét sikerei is bizonyítják. Batternay Anita várakozáson felüli forgalomról és átlagosan 2800 forintos kosárértékről számolt be. „A fogyasztók egy része vágyik a tiszta alapú, adalékanyag-mentes, tradicionális házi ízekre. Több termékünk elnyerte a Magyar Kézműves Remek nagydíjat, így vásárlóink számára nagy érték, hogy egy helyen gyakorlatilag mindent beszerezhetnek – a pékárutól a feldolgozott húskészítményeken át az édességig és borokig. 1800 terméket, teljes körű élelmiszer- szortimentet kínálunk, ezen belül erős hangsúlyt kap a friss, házi hentesáru és tejtermék, a minőségi borválaszték és az egyik fő Hungaricumnak minősülő pálinka – mondta el a tulajdonos. Ám, hogy mindig megfelelő kínálattal várják a vevőket, egyáltalán nem egyszerű: a kistermelőkkel kapcsolatot tartani eseteként embert próbáló feladat. Mert, bár a magyar gazdák valóban jó minőségű termékeket állítanak elő, a kereskedelem és marketing a többség számára még idegen pálya. Pedig kellő rutin és profi értékesítés híján, legyen az áru bármilyen jó, előbb-utóbb kiszorul a piacról. S talán a párhuzam kicsit erős és korai: de ha belegondolunk, hogy az Aldi is egy kis családi üzlettel indult, egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen jó kezdeményezéssel, mint a Magyar Ízek Háza, együtt nő, erősödik-e egy termelő vagy éppen az első lépéseknél elpuskázza a lehetőséget.

Logisztikai kihívás

„A Premium Hungaricum Egyesület hitvallásának megfelelően kínálatunkban valóban csak magyar tulajdonú termelők termékei kaphatók, import és külföldi tulajdonú cégek árui nem. Elsősorban biogazdáktól, ős- és kistermelőktől vásárolunk, de tradicionális magyar nagy gyártók termékei sem hiányoznak a palettáról. Nagyon sok problémával néztünk és nézünk szembe a mai napig is, míg eljut az áru tőlük a polcainkra. Egyéves munkám van abban, míg a 110 beszállítót felkutattam. Volt olyan kirívó eset is, aki nem is akart árut szállítani hozzám. Vannak, akik elégedettek azzal, hogy egy nagyobb lánc számára kereskedelmi márkát állítanak elő, nem akarnak saját, gyártói márkájukkal foglalkozni” – meséli a kezdeti és alapvető nehézségeket Batternay Anita. Utóbbi azért is furcsa, mert köztudott: egyetlen lánctól függeni veszélyes vállalkozás. Elég egy új beszerző vagy néhány fillérrel jobb árajánlat és a hálózat pillanatok alatt lecserélheti régi beszállítóját. Mindenképpen érdemes a gyártói márkát is fejleszteni, mert csak a több lábon állás jelenthet biztos jövőt egy vállalkozásnak. Arról már nem is szólva, hogy a jelenlét egy Premium Hungaricum boltban komoly marketingértéket hordoz. Persze a tulajdonos pozitív példákat is sorol, hiszen olyan cégek, mint a Szegedi, a Kalocsai Paprika vagy a BUSZESZ, a Szikrai Borászat, Pölöskei Szörp, Szarvasi Rizs például azzal is támogatja a koncepciót, hogy nem raklapos, hanem kartonos mennyiséggel is kiszolgálják a Magyar Ízek Házát, ami pedig logisztikai rendszerükben kifejezetten egyedi.

Fel kell zárkóznunk Európához

„Ha fel kellene sorolni azokat a fő pontokat, ahol a legnagyobb fejlesztésre van szükség, elsőként mindenképpen az egalizálást említeném” – folytatja tapasztalatai megosztását Batternay Anita. Mint kiderült, a frissárut előállító cégek többsége nem tud egalizált áruval szolgálni. Persze ahhoz, hogy ezt megvalósíthassák, komoly technológiai beruházásokra lenne szükség, és – ismerve a hitelhez jutás nehézségeit, a vállalkozások tőkeszegénységét – Magyarországon nagyon nehéz a fejlesztés. Ha a kormány komolyan gondolná azt, hogy a családi vállalkozásokat, a vidéki termelőket támogatni kell, át kell őket segíteni a válság nehéz időszakán, illetve az uniós versenyre alkalmassá kell tenni őket, akkor a legnagyobb segítség a piac- és versenyképesség szempontjából alapvető technológiai megújulás támogatása volna. „Az egyik vaj tízdekás, a másik tizenkettő. De ugyanez a helyzet a sajttal. Tehát nekünk nemcsak annyi a feladatunk, hogy felpakoljuk a polcra a beérkezett árut, hanem egyenként kell lemérni és beárazni ezeket a termékeket. Ez egy boltnál elvégezhető, de több száz egységgel rendelkező láncnál nem szívesen foglalkoznak ezzel” – meséli a tulajdonos, aki ismét hangsúlyozza: nagyon jó minőségű, adalékanyag-mentes termékekről van szó. A következő nehézség a vonalkódok hiánya. Van olyan termelő, amelyiknek egymilliárd forintos az éves forgalma országos szinten, még sincs a termékein vonalkód. Így a másik feladat a beérkezett sajtok, joghurtok és egyéb áruféleségek vonalkódolása. De ugyanilyen – ha ugyan még nem súlyosabb – probléma a termelők informatikával való ellátatlansága. Mintha húsz évet mennénk vissza az időben – gondolja az internetfüggő újságíró, miközben a mindennapi történeteket hallgatja. „Tíz beszállító cégből kilenc nem rendelkezik céges e-mail címmel, de vannak, akik még ingyenes levelezőrendszert, sőt számítógépet sem használnak. Tíz cégből általánosságban kettő tud EAN-kódos, logisztikai egységeket tartalmazó árlistát küldeni. Nem ritka, hogy más néven szerepel a termék a számlán, mint az árlistán, nincsenek termékazonosító kódok. Azzal a mentalitással, hogy nem veszik fel a telefont, mert szüret van, nem válaszolnak az e-mailekre, nagyon nehéz ma a piacon labdába rúgni” – sorolja Batternay Anita, aki hozzáteszi, hogy természetesen ebben a termelői szegmensben is vannak naprakész, profi vállalkozások, akikkel öröm együttműködni. Csak sajnos nem ők vannak többségben.

Hiányzik a marketing

További problémaként merül fel a gyakran nagyon hosszú szállítási határidő. Feltehetően a tőkehiány az oka, hogy egyes kis cégek csak rendelésre gyártják le a kért árut, így előfordul, hogy csak két héttel később érkezik meg. De az árképzésről is érdemes szót ejteni. Batternay Anita tapasztalatai szerint a magyar termelők egy része úgy számol, hogy az előállítás költségeire rátesz valamennyi hasznot és ezen az áron kínálja a terméket a piacon. Ha odamegy hozzá egy viszonteladó, hogy forgalmazni szeretné az árut, csak fogyasztói áron tudja odaadni neki. Mezőgazdasági és nem marketingszakemberekről van szó, akik legtöbbször nem tudnak különbséget tenni fogyasztói és viszonteladói ár között. Ráadásul az őstermelői árusítás nulla százalékos áfás tevékenység, míg ugyanarra a termékre az üzletben már jellemzően 25 százalékos áfát kell számolni. De mindezek ellenére a csillagvári Magyar Ízek Háza igényes, gazdag kínálatú, színvonalas üzlet. S ha a koncepció beválik, akkor néhány éven belül egy franchise-rendszerű terjeszkedés eredményeként az ország számos pontján találkozhatnak hasonló boltokkal a vásárlók.

Orbán Ágnes